Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - Tandori Dezső: Madár-evezőtoll (vers)
TANDORIDEZSŐ Madár-evezőtoll Renoir Evezősök Chaton-nál Hasa fűvel teleéve, tenyerembe akar ülni: ki verébbel van egy éve, fog így egyre nehezülni. Ha eközben nyugodalmas feladattal, a-mi dolga: odazöttyen az a telt has, neki azzal mi-se gondja, íme, dolgom, hogy e néhány evezősét Renoirnak füve-bolygón, lege héján vize húsét a lapátnak hegye-toilán locsogatva, kie-tájbói idebírjam: ügye folytán ki-mi gazda! Locsogásból, amit írtam? Ha a kékek, ha a sárgák: locsogások — ha narancsok, ha a rétek, ha e kákák, ha a sások, ha e partok: ha e minták, sietősen tovaillón, ha gyökéren — s mi e mind mást figyelő szem? hova nyílón, ha-rni mégsem? Ide csusszan, ha vizekbe, ami kérdés a lapátról; beleszusszan tenyerembe a veréb, és ami szárnytoll: kiterül mind kipihentebb kis erővel legyezővé. Ami ott kint s ami bentebb, evezővel levegővé kisuhinitva, a tekintet, s ahogy Ű néz, ahogy Ö szól, ez a „mintha”, ama „mint”-ek, evező és evezőtoll: aki könnyed lebegéssel, aki szárnyon, aki képen: 1044
