Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - Varga Imre: Boszorkányszombat (verses játék)

és a holdas éjjel aranysárga színében sárgítod az égi gyapjút, Mi asszonyunk. (Tarka gyík hátán ülve megérkezik An- ge-{Pange, s ahogy lába, leszállván nyer­géből, földet ér, hirtelen megnő, tün­dérei körülröpkösik, tarka szárnyuk vil­log a sugárözönben. Közben a iLovag, kantárszáron vezetve paripáját, a Tün­dérek mellé ér, megáll, majd vérvörös arccal kitép a földből egy hatalmas táblát DEX SEX STEX s megtiporja. Ange-Pange megjelenése nyomán riadalom tárnod, a Vásárosok és a Boszorkák egymás hegyén-hátán lökdösődnek — mint mikor a szél föl­kapja az őszi avart, s megkavarja. Lát­hatóan fedezékbe, az ördögök várába nyomulnak. Ange-Pange tapsol. A röp­ködő lánytündérek rizsszemeket szór­nak a földre.) ANGE PANGE: Mondom én, mindenné válik a férfi a szerelemben. S világot hordoz a nő, ki áldott szép teherrel. (Ange-Pange és a Tündérek rizsszeme­ket szórva elszállnak.) MESTER (váltamra teszi a kezét, majd a távolba mutat): Ott a távolban, nézd, ahol tenped a nagy víz, s habjai be-beszöfcnek az ég alapja alá, s ahol a hajnal kiteríti sugárból legyezőjét, szobrokat szülnek ott a nők. Nézd, kőmeredélyen a házuk. Bölcsőben ringatják, zászlóba csavarják piciny kőbabáikat. A szifclaparton, ha erősen figyelsz, láthatod, most vagy két tucat egymás mellett ragyog; a babák mint lóról levert apró páncélosok. S ahová most megyünk, hatalmas sötét erdő zúg mellettük. ISKOLA AZ ERDÖSZÉLEN Deákok, Iskolamesterek, később búcsu- sok, hivatalnokok MESTER: Íme, új tájra értünk. íme, az erdő. Ala- bárdosok állnak, mint fák szép rend­ben, ahogy láthattad némely faiskolá­ban, egymástól három-négy lépésnyire; kezükben lombot-levelet jelképező jegy­zetfüzetek, űrlapcsomók. Meg ne ijedj, ez csak játék. Olykor mintha szél fúj­na át közöttük, meghimlbálják felsőtes­tüket — jobbra, majd balra, aztán új­ból egyenes tartásba merevednek. Balról diákruhában jönnek: Egalité Fülöp, Fráter-Nite György, utánuk három-négy Liibérás Inas (Lll), rézpénzeket szór­nak. Hasonló érméket, mint Rákóczi li­bertásai. DEÁKOK: Pán Nakonxy, a gazette, földünket bekerítette. INASOK: Szép vagy, ó Nakonxipán! DEÁKOK: A fáinkon kacsa terem, patyolat tollú s eleven. INASOK: Meg jóféle marcipán. DEÁKOK: Csak aki vak, az nem látja, jó az életünk járása. INASOK: Ügyes szerzet ez a Pán. DEÁKOK: Útilaput* kár is kémed, minek bolygatni a véred? INASOK: Heves itt van, Marcikám. DEÁKOK: Bőven füstölnek a gyárak, égig érnek föl a házak. INASOK: Szép vagy, ó Nakonxipán! DEÁKOK: Ülj a sutba, tartsd a szádat, ezzel véded a hazádat. II. •Otilapot. — A nyomda ördöge 1005

Next

/
Thumbnails
Contents