Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - Varga Imre: Boszorkányszombat (verses játék)
roszlyák, vérvörös ruhában igyekeznek valahová az álló farkú ördögök közt. Persze símárkodik mindegyik, boldogsága, ha kanhoz érhet. Az egymásba nyitott termekben sürgölődő népek; s a főterem kellős közepén színházi gépezet látható, amely a boszorkányszombati ünnepség királyát egy mice alatt ideteremti pokolbeli trónterméből. Aki ide belép, eladja lelkét, vagyis hát elcseréli legigazabb önmagáért; ez a szólás járja a pokolban. A knistálytermek padozata vörösben izzik az alattuk égő gyehenna tűzétől. Mégsincs elviselhetetlen forróság: buja melegség minden helyiségben, pihe- puha színek. Érzéket fűszerező zene szivárog befelé a falakból, mennyezetből A falakon pokoli szenvedély jelenetei festményformában: a Sátán különféle pózokban közösül a bibliabéli szent asszonyokkal; mártímők, boldogságos égi nőstények fal- loszokhoz kötözve, csaknem derékig a fanszőrzet vörös-fekete máglyalángjadban. A pokol kaján autodaiféja. Megkapja itt a földi inkvizíció, ami az övé. Mindegyik alak arcán állati gerjedelem — ó, nem a kín, nem a rémület —, a hálószobába zárt titok, takargatott vágyak — íme,- közszemlén. A cenzúrázott álszemérem. A főterem homlokzatán trágár feliratú tábla. Vázák, bennük húsevő virágok, a padozatba vésve egy- egy ithophallikus múmia képe. Látod, ide gyülekeznek a boszorkák, s a varázsírral megkent söprűket, piszkafákat, fakanalakat a ruhatárban hagyják. Mások röfögő disznón repülnek idáig. Van nyüzsgés itt akkora, akár egy meztelenkedő revüben. Erős varázshatalmam átlátszóvá teszi a falakat. S hallhatóvá minden távoli hangot. Nézz és fülelj. Vad, vijjogó zene csap föl, megjelenik feketén a Sátán. Szolgái csillogó szemmel nézik ijesztő pofáját, s mint rég várt vendégre, rá úgy mosolyognak. S ő? Gubbaszt trónusán közönyösen, pucér fenekét fordítva a gyüleket felé. BOSZORKÁK: (pirosán, kacéran, testüket mutogatva): Ne fordulj el tőlem, Kan úr, fogd pártomat a halvérűek ellenében, a szűz lovagok, a holdfényfaragók ellenében. Erőd és vágyadat küldd elém, vezérlőm csak ő legyen, a te élő hegyedre s ágyadra ez vigyen. S bettienék a hím trónusához, mert ő nekem ujjongó örömöm. Dicsérlek téged dobbal, virággal, Szőr Királyom, Eordeogeom. (Fordulva a trónus felé) Kérünk téged, add miránk magad, mert te vagy, ó Uram, rajtunk a legelviselhetőbto vétek. Vérző szívvel s érző öllel kegyeidbe jutni több, mint az örökélet. (Táncolva) Ne óvj meg minket, kérünk, Urunk, a testi-lelki csábítástól (inkább pipás férjtől, fakanáltól), ne óvj meg minket a boldog megdugggggggggatástól. SÁTÁN:. Hiába csorog a nyálatok, mert ez az én testem (botjához nyúl, illetlen mozdulatokat tesz), és ez az én vérem. A nedv, amely sokakért kiontatik a bűnös szüzesség bocsánatára. KISÖRDÖG: Ahogy az Aníi-pesfcákban *írva vagyon, a lányokat asszony-szolgálatba vonom. A következő részt a Sátán és a Boszorkák közösen mondják: ez utóbbiak a „Jobbítsd meg magad!”-at minden mondat után. •Az ú(v)szercs könyvekben 997
