Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 11. szám - TANULMÁNY - Sándor Iván: Az üdvtan és a pályakezdő drámák, Németh László első drámái

Az ötvenes években keletkezett képeken az elemeiben mór korábban is jelentkező kozmikus témavilág, fiidozófikus mondanivaló kezd mind határozottabb körvonalat ölteni. Gyanmatihy témája az egyetemes értelmezésű mikro- és makrokozmdkus s egyben gondolati tér. Ez a tér-problematika bármily elvontalak tűnik is, nem válik ezoterikussá, s a festő által szabadon hagyott transzpozíciós lehetőségigei (sohasem alkalmaz holmi látványos lépték-érzékeltetésre staffázs-elemeket) az ember helyének, hollétének, e — nemcsak fizikai értelmű — hely relativitásának kérdését is fölveti. Ekkor kezd kialakulni az egyetemes, nagy stílus, melyen belül — a probléma lényegének szempontjából — már felesleges a mindenáron való korszakolás. Gyanmathy ugyan továbbra is kísérletezik, de csak technikai értelemben. Mór rég nem „útkereső”. Halad biztonsággal a megtalált úton, anélkül, hogy gúzsbakötné ficánkolni is hajlamos szellemét. így készít fotogiramokait, épít plasztikákat, s eszikóbáil merzeket a maga kedvére: építi világát. E totális világképnek talán legnagyszerűbb kifejezése az a méreteiben is hatalmas mű, melynek szokása szerint hangzatos címét így foga'- mazza meg Gyanmathy: „Téridő a világképben”. A kép festői összefoglalás. Rendkívüli gazdagsággal festett, végtelen tér- és színértelmezési távlatok érzékeltetésére képes nagyszabású kompozíció, melynek minden négyzetcentimétere (a képfelületen lokálisan egymástól legtávolabbiak is) a festő által meghatározott viszonyban áll egymással, a káoszban rendet hirdető, mindent átfogó, átitató harmónia szellemében.

A Gyarmatlhy-féle totális tér-értelmezés vizuális előadásának eszköze érett képed mindegyikén egy igen nagy mértékben redukált, geometrikus alapelemekre szűkített formavilág. Ezek a formák: körök, négyzetek, téglalapok már nem a korai absztrakt képek néhol vulgór-asszocióciós szintjén kötődnek, de bizonyos mértékig kapcsolódnak a natúréhoz. A kötődés egyre kevésbé keresendő a közvetlenül felismerhető látvány-fragmentumokban; a látványszerűség áttétélesebb módon érvényesül ezeken a későbbi képeken. Itt a mű egésze kelti a kozmikus térérzet csakugyan érzékletes hatását, az általánosabb jellegű asszociációkat. Gyarmathy képépítő motívumai — ahogy fentebb utaltunk rá — idővel alapformákká redukálódtak, ezek megsokszorozódtak, mellérendelődtek, így szövedéket alkották, s e textúrából épülnek, a benne kialakított, finoman differenciált viszonylatokból sejlenek elő rezgő-vibráló körvonalaikkal a nagyobb léptékű formák: — többnyire ugyanilyen egyszerű, geometrikus testek, idomok. E formák kialakulása, léptékváltása, egymásba átnövése önmagában is mozgás, s ez nem valami véletlenszerű felfedezés, rábukkanós eredménye Gyanmathy esetében. To- tális szemléletéből logikusan következik, hogy a tér és idő problémájának kifejtésétől nem választhatja el a mozgás filozófiai értelmezését. Vállalt feladatát csak így valósíthatja meg. Képeinék dinamikus színezése, változatos és többrétű tónuskezelése, a formák sűrűsödése-Hritkulása révén ritmikusan lüktet, pulzál a tér, s ez a mozgás, mely bizonyos szinten ugyancsak összhangban áll a természettudományos ismeretekkel — azoktól független festői vívmány is.

E mozgástól nyer a kép expanzív feszültséget, s ez csak azért nem veti szót a mű egységét, mert a virtuális tér terjedését, tágulását Gyanmathy alapvetően harmóniára törekvő komponálása féken tartja. így történik a Jelenség és új tér (1966) című képén is, melyen talán először tűnik fel aiz expanzív sugárzás érzékeltetésének eszközeként — rafinált faikturális hatások mellett — az irányított fény. Ennek az irányított világításnak a szerepe az Afrifca-képek sorában növekszik meg igazán, — erőteljes árnyék-hatásai révén — a formák plasztikussá válásában. Mindezek alapján elmondható, hogy Gyarmathy festői világa összhangban áll a természettudományos ismeretekkel, s bármily nehezen is függetleníthető azoktól, végül nélkülük is tökéletesen megáll a lábán. Megáll, mert nem téveszti szem elől a célt: nem illusztrációt vagy tudományos szemléltetést, hanem mindenekelőtt szuverén esztétikai minőséget kíván létrehozni, s ebben messze túllép a szemkápráztató dekorativitás igényén. Alkotó módszere nem spekulatív, hanem a meditádió és intuíció szerencsés ötvözete.

Érdemes ezt az alkotó módszert közelebbről is szemügyre vennünk, a képépítes mechanizmusát behatóbban is megvizsgálnunk, s eldöntenünk, valóban építő-e hát ez a módszer. Kétségtelen, hogy képelemeinek redukciójával, az alapegységek karakter-variációinak szűkítésével Gyarmathy építőköveket termelt művészetéhez, megte981