Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 11. szám - Banos János: Október (vers)
BANOS JÁNOS Október Kit hunyok le e szemgödörbe — az évek hadrendjéből ki bukik elém? s ki toporzékolja el nekem a repülőgépet amin már nem Berlin—Budapestre — harangok hangárjába jutok Harangokéba falu s temető fölött el az ősz reszkető gyertyáihoz: krizantémok áhítatához . .. Tiblábolok a télben koporsók fagyos rögei között riadozom mert mindenütt a jajgatás varjai: seregülnek az öregasszonyok Palatábla a tisztaszoba közepén csonkig koptatott kréta a halott S a szobába belépve a szag! A tüdő hörgőcskéi elbarnulnak mint lefagyott rügyek Elszíneződik a gyermeki mosoly mint lakmuszpapír De száll szavak tömjénfüstje kivirágzik a szentelő amint a sós templom-víz-csöppek permeteznek a siratókra S a koporsószögek kis töpörödött sikolyok átütik lenge ministráns ingem: szívem dadogása verítékeztet hogy tócsává olvad alattam a föl$l Tócsásodik a harangszó is átremeg az udvar kerítésén át a bámészkodók kusza oszlopai között de a gerinc-sorvadásos tél fölszisszen még indulás előtt veszi hogy vállára a terhet pedig lábnyomaim inognak a hóban 924
