Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 11. szám - Horváth Lajos: Elválás, Akinek nem lehet, Éjszaka Taskumirban, karakul tava mellett (versek)
köldökébe tó gyűl tikkasztó nyári nappal a tó esőnek lecsordul mikor oldalra fordul és a vörös hús az ölében mint nap merül a nádas tövében két combja között még csík kétségbeejtő messzeség Fejem két kezembe zárom kemény csecsek emléke számon és lüktet az éj két nyaki ér bőgőhúrja brummog keringenek köröttem ölek derengő csillag-övek csukott szememben egy alak közelít meztelen deleje testtelen Éjszaka Taskumirban Már hegyekkel élek és nagy folyóval szikláit veri a Narin az ég fedele alatt kívül csillag-szemek pillogatnak Hazám meddig ér a köldökzsinór Fiam éjszaka a holdig nappal a napig vagy még azon is túl Pedig eljött földedre az oldozó mit eloldani minek egyetlen örömöt vérző kötelék Néhány kilométer csak ide Kína most határos a szülőföld nyárfáival mik sudarára rezgők magam is Ö hazák kívül és belül amint a Föld sötét nyugalmas arca és belül a súlyos és izzó magma
