Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 11. szám - Dedinszky Erika: higany, bécs '75, két vers bakucz józsefnek (versek)

■ evokáció (feltámasztási kísérlet) : balról (a halál oldaláról) indul az iter perfectionist fikció : a költő talán átugorja a nemes libajáték («lóverseny ») fatális 42. kockáját, a labirintus házát, s nem téved olyan hamar zsákutcába, ha kezese: kora zseniális lélekszerv-mérnöke — akinek nemcsak emlékét: írásait is a tetszhalálból élesztgeti e párhuzamos tiszteletadás ■ talpig feketében : hogy fehéren derengjen a halottak (a halott költő, a halott tudós, halott barátaim) emlék-képe ■ a Zarándok Ütja (például a középkori katedrálisokban) a széltől a középpont felé vezet ■ ahol a Pokol ■ ahol a Paradicsom ■ Mennyei Birodalom ■ égi Jeruzsálem ■ a huszadik és huszonegyedik század fordulóján azonban már sejteni lehet: hiba van Kréta körül ■ az iter perfections nem feltétlenül it er salutis ■ a metafizika omladozó falai el torlaszolják az üdvösség útját

■ « a virágnak agyara van »Ha labirintus : börtön is ■ profán imago mundi ■ (« hunc mundum tipice laberinthus denotat is te») ■ a chapuis-féle vizuális, perceptív teszt a megoldót a középpontból indítja ■ feladata : a tér-látás, az oda-vissza cikázó gondolat segítségével, a zsákutcákat elkerülve — tehát a legrövidebb utat választva — kijutni az útvesztőből ■ ■ ■ a magzat — olvassuk a tudós értekezésében — « a csendes, nyugodt lét», a mágikus «mindenhatóság boldogító káprázatában» él ■ « szívesen maradna továbbra is az anyaméhben, ámde kegyetlenül a világba helyeztetik » ■ regressus ad uterűm : a beavatási szertartásoknak is fontos mozzanata, melyet újjászületés (második születés) követ ■ az ember élete : e kezdeti, boldogító mindenhatóság-érzés és a valóság : az öröm-elv és a valóság-elv konfliktusainak szín tere M az író minden korban erről a térről beszél, erről szeretne valami lényegeset kimondani ■ ám gyakran úgy érzi: a « lét dadog » ■ a szó : zsákutcába fut ■ pedig a teszt (a test) megoldásra (feloldozásra) vár ■ imago ! mágia ■ tipográfia — topográfia ■ a gramma térbe vetül ■ a szöveg szó szerint labirintussá változik ■ de : sem a « szabadulás », sem a középpont elérése nem végcél többé ■ a középpont egyébként is « üres » ■ pontosabban : a labirintus labirintusba és megint labirintusba torkollik ■ nincs « megoldás » akkor sem, ha első nekifutásra, vagy egy további reményfutamban bejutunk (kijutunk) az útvesztő fiktív középpontjába (-ból) ■ az útvonal, a bejárás (a módszer) fontos ■ a /e/derítő út a gondolkodó agy tekervényein ■ a tudatalatti rejtett, homályos járataiban ■ a nyelv ariadné fonalával ■ létünk tragédiák és komédiák szövevénye ■ a labirintus nemcsak élet- veszélyes bolyongás : — kellemes időtöltés színhelye is ■ játszó-tér, « espace festif » ■ például a ludus trojse-é ■ a táncé, a rejtvényé, a talányos kérdéseké ■ az erotikáé ■ a szó-játéké ■ ■ ■ a labirintus — vizuális rendező elv — scripto-vizuális egység

■ (mely természetesen a szöveg más, már elkészült vagy ezután elkészülő egységeivel van szoros összefüggésben) ■ a szöveg « képe » önálló jelentést hordozó struktúra ■ értelmét azon a ponton nyeri el, ahol az írás (« tartalmi») logikája a megsemmisülés irányába mutat ■ a szöveg létére (halhatatlanságára) tereli a néző/olvasó figyelmét ■ a struktúra percepciója a lineáris, időbeli olvasat előtt belénkvillantja a szöveg együttes képét ■ az érzékelésnek ez a (legalább) hármas tagolódása (dimenziója) a megközelítés folyamatát gazdagítja, bonyolítja ■ egy-egy scripto-vizuális egység olvasásakor — az ismert optikai törvényszerűség következtében — szemünk az egész előttünk lévő mezőt látja (ha nem is egyforma élességgel) ■ a labirintus mélyen rögződik vizuális memóriánkba, s mint szín tér aktív marad az olvasás teljes időtartama alatt ■ ■ ■ nem hiszem, hogy helytálló a manierizmus labirintus-szemlélete, mely szerint az útvesztő a zűrzavar, a kuszáltság jelképe ■ a labirintus bonyolult, de — némi szellemi mozgékonysággal, efóVe-látással — áttekinthető konstrukció ■ (végső soron) nyitott rendszere, úgy látszik, alkalmas pálya a szerző eszme- és érzelem-futtatására ■ a szorongásos álmok, a bejárás, az utazás motívumára épülő több korábbi írása : (félrevezető vezérszólamaival, tévútra vivő tekervényeivel, mellékesnek tetsző lényegreutalásaival: rejtett, de járható járataival) : mentális labirintusnak (elaborintus), nyelvi iter salutisnek is tekinthető ■ n. p. ■

(a felhasznált szövegek és forrásmunkák közismertek, egyet illik mégis cím és szerző szerint kiemelni: paolo santarcangeli: a labirintusok könyve, gondolat, budapest, 1970.)

903