Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 10. szám - Bakos Ferenc: A-B-C (elbeszélés)

lem az örök természet része.” (Kivonat a bajuszos könyvéből.) Természet? Szerelem? Mik ezek?

A rákövetkező napon úgy intézte, hogy elültesse a bogarat Eéna fülébe: — Na, ha olyan nagytudású nagyanyád van, talán még azt is meg tudja mondani, mit jelent az a két szó: természet, szerelem.

— Mondd még egyszer — kérte a kislány, és ütött-kopott zsefomagnója fölé hajolva maga is szalagra mondta.

Eéna másnap épp csak átnyújtotta a sült halszeletet (Znon a kifogott halat az ismeretlen nagymama javaslatára rendszeresen odaadta a lánynak, aki aztán szokatlanul ízletes darabok formájában juttatta vissza, változatosságot hozva a konzerv-étkezésbe), és máris rátért a precíz válaszra: — Nagyanyám szerint az a kettő szorosan összefüggő, ősi dolog, ezt, persze, nem tudta világosan kifejteni. Helyette példálózott: „Ha így szólok, szerelmes vagyok, az olyan, mintha azt mondanám, zöldell az erdő.” Mellesleg nagyapa megtette elmaradhatatlan közbeszó'lását: „De hol van itt az erdő? Csak nem azt a csenevész telepített sávot nevezed annak? Nevetséges!”

Az öreg valamikor erdész volt, úgy fél évszázada. A közeli lakóházak egyikében éltek. Znon idekerülése óta tudta, hogy az erőmű kisebb létesítményeket és még egy távolabbi, a telepített sávon túli növény- és állatszaporító komplexumot lát el villanyárammal. Meglepetésként érte azonban, hogy emberek is tartózkodnak arra. Ha Eéna nem került ide nyaralni, és nem kelti fel érdeklődését Znon vízparti tevékenysége, talán elmegy úgy, hogy nem is hall róluk.

— Na és, a szeretet? Azzal hogy állunk? — kérdezte .tegnap a kislánytól. Rövid csend után végül előjött az egésszel: — Mit jelenthet egy ilyesfajta szöveg: „Zsefnek szeretettel A.”?

— Hol láttad? Vagy hallottad? — érdeklődött Eéna.

— Egy könyvben. Valaki csak úgy beírta.

— Azt olvastad, amikor nem jöttél halászni? Láthatnám?

— Majd holnap.

Eéna erősen összeráncolta homlokát, mint mindig, ha gondolkozott valamin. Rendkívül hosszú, seprős szempillái ,miatt ilyenkor úgy látszott, mintha még a szemét is lesütné.

— Nos, ez is rokon lehet azzal a „zöldellő erdővel”, véleményem szerint. Úgyszintén a természet része.

— A szeretet nem lehet természetes dolog! — hallotta saját, furcsán ingerült hangját Znon. — Vegyszer kell az előhívásához!

— Valamit összekeversz — mondta Eéna. — Logikai zárlatot kaptál.

— Ehh! — Znon meglendítette a botot, pedig még egy ugrást sem láttak. Váratlanul Aáve jutott az eszébe, hogy beszélni kellene róla a kislánynak.

Aáve, akivel együtt kapott zéró minősítést a szigorlaton, mikor megtudta, hogy Znon ide jön dolgozni, kérte, hogy vele tarthasson. Az előírások lehetőséget adnak rá. Vajon Eéna, ez a rendkívül értelmesre kimunkált gyerekfő mit szólna az elválásuk előtti kurta párbeszédhez? „Közlöm veled, Aáve, hogy nem elég erős az affinitásunk. — Jobbára csak a nemi indítékok dominálnak, ugye, Znon? — Különben is: magam akarok menni. — Akkor: hej! — Hej!”

— A huzamosabb időtartamú egyedüllét teszi — szólalt meg később a kislány. — Attól lehet logikai zárlatot kapni. Nagyanyám hív holnapra ...

Znon szinte haraggal nyomta Eéna kezébe a zsinórra kötött halat: — Eredj, és gumizz a nagyanyáddal! (Valamelyik nap, sikertelen halászat és komoly esz854