Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 10. szám - Péntek Imre: Versenyfutásban a környezetgazdálkodásért (riport-esszé)
tői kezdve a Kis-Balaton ülepítő szűrő, biológiai tisztító hatása megszűnt. Simán, akadály nélkül futott az egyre jobban szennyeződő víz a Balatonig. A Kis-Balaton lecsapolása, szűk térre való visszaszorítása meglehetősen ellentmondásos megítéléseket, véleményeket váltott ki. A korabeli közvélemény fölháboro- dásának ad hangot dr. Dornyai Béla, a Keszthelyi Múzeum igazgatója, a Kis-Balaton összezsugorodása című füzetecskéjében. Az 1934-ben született tanulmány tüzetesen szemügyre veszi: mit nyertünk és mit veszítettünk a lecsapolással, és meglehetősen keserű szavakkal bélyegzi meg az egyoldalú gazdasági megközelítést, amelynek áldozatául esett a Kis-Ba'laton különleges vízivilága. Néhány észrevételét érdemes ideidézni. „ ... Még kevésbé dicsekedhetünk talán legbalszerencsésebb vízszabályozási vállalkozásunkkal, a Kis-Balaton Vízrendezési Társulat eredményeivel. A terület rendezésére vonatkozó törekvések még a Zalavíz Társulat működéséhez kapcsolódtak, de döntő lépésekre az 1910—20-as években került sor. A Balaton és a Kis-Balaton visszaduzzasztó hatása ugyanis korlátozta a zalai társulat munkájának eredményességét. A Zala-meder kitisztogatása, a lefolyás akadályát jelentő Diás sziget átmetszése és a kétoldali töltések megépítése nem hozhatott döntő eredményt, hisz a Zala-völgy alsó szakasza és a Kis-Balaton lényegében még a tó része volt... A mintegy 25—30 km2-es kiterjedésű nádas ingovány tőzegláp volt .hazánk utolsó és egyetlen ősállapotban levő területe... Bár a környező területek is messze voltak még a korszerű gazdasági hasznosítástól, az érdekeltségek elhatározták, hogy ezt is lecsapolják a bevált módszerek szerint: a Zalát .és mellékvizeit töltésezték... A munkálatok végrehajtásának gazdaságosságát egy tőkés vállalkozás: a fenékpusztai tőzegkitermelő vállalat biztosította. . E munka az egész ország legvitatottabb és legvitathatóbb szabályozási munkálatai közé tartozik, bár az érvek általában nem hatoltak a bajok gyökeréig: a természetvédelmi vagy idegenforgalmi vagy vadgazdálkodási érvek a mezőgazdaság érdekeivel és főleg tőzegtermelés hasznával szemben elvileg és gyakorlatilag gyengének bizonyultak.” Dr. Dornyai Béla szemléletesen kiugratja az át nem gondolt, a szűklátókörű gazdaságosság jegyében fogant beavatkozás legsebezhetőbb pontját: a Balaton visszaduzzasztó hatása a lecsapolás után is olyan magasan tartja a talajvízszintet, hogy a vágyott termőföld helyett kiirthatatlan mocsaras flórájú parlagot kaptak. Aki ma eltéved az egykori lecsapolt mocsárvidékre, meggyőződhet róla, hogy nem a fű, sás, káka, a békarokka tenyészik a bükkös ligetek körül: a mocsári növényzet visszahódította a nedvedző réteket, legelőket. Balázsfalvi Attiláné, az Országos Természetvédelmi Hivatal munkatársa az 1976- os Balatoni Ankéton a Kis-Balaton és a Zala folyó címmel tartott előadást. A történeti visszapillantás keretében ismertette — Környei Elek cikke nyomán — az 1947- ben Keszthelyen tartott Természetes Vízi Szakbizottság ülésének főbb megállapításait. Környei Elek, dr. Dornyai Bélához hasonlóan érvelt: „...a lecsapolás túl kevés volt ahhoz, hogy mezőgazdaságilag gazdaságosan művelhető területet nyerjenek, de túl sok ahhoz, hogy a Kis-Balatonnak, mint természeti ritkaságnak az értékét megtartsák. Berendi János szerint is az »ősállapot« visszaállítása volna kívánatos.” A Kis-Ba- latonba vissza kell varázsolni a vizet — jelentette ki Antos Zoltán. így történt, hogy megismerkedtem a „visszavarázslók” egyikével Lotz Gyula vízügyi mérnökkel, aki a Kis-Balaton rekonstrukciójának koncepció-tervét formába öntötte. Nem egyedül: Joó Ottóval, kollégájával. S mintha a sors különös fintora volna: mindketten a szombathelyi Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság szakmérnökei. Elődeik „sikeres” tervezését kellett korrigálniuk. A kétféle megbízatásban az a fejlődés is tükröződik, amely a természeti-társadalmi környezet új összefüggéseinek felismeréséből fakad. Ám igen nagy könnyelműség volna a húszas évek kultúrmérnökeit elmarasztalni a Kis-Balaton lecsapolásáért: minden mérnök a saját korának gazdasági igényeit elégíti-elégítheti csak ki. Még akkor is, ha ő maga túllát ezeken az igényeken. 835
