Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 9. szám - TANULMÁNY - Bécsy Tamás: Kocsis István drámáinak természetéről
felel meg, egyáltalán nem felel meg. Az, hogy egy mű teljesen megfelel-e a dráma, a líra vagy az epika fogalmának, a műben levő léttörvényeken múlik. Nos, az előbbi értelemben járulhatnak hozzá az értékhez. Bármely mű esztétikai-művészi értéke arra alapozódhat, hogy 1. a mű teljesen megfelel mint líra, mint epika, mint dráma saját fogalmának; 2. csak részben felel meg; 3. nem felel meg. Elvben természetesen elképzelhető, hogy van olyan drámai műalkotás, amely mint dráma teljesen megfelel saját fogalmának, s mégsem beszélhetünk magas esztétikai értékről.3 Éppen ezért azok a léttörvények, vagyis azok a törvényszerűségek, amelyek egy drámának mint drámának a természetét adják meg, fordított értelemben járulnak hozzá a művészi értékhez: a dráma műnemi és/vagy műfaji törvényszerűségeinek hiánya érezhető a művészi értékességben, meglétük viszont csak megalapozza ezt. Milyen hát Kocsis István drámáinak természete? — elsősorban a három új változaté? A dráma műnemi törvényszerűségei nyilván az életanyag sajátosságából és az írónak egyéniségével áthatott hozzá való drámai viszonyából fakadnak. A Megszámláltatott fák témája, hogy miként viselkedik egy katonatiszt, aki parancsot kapott ártatlan és fegyvertelen emberek legyiikolására. Ez úgy konkretizálódik, hogy „egy európai bányavárosba”4 ennek a tisztnek a vezetésével érkezik meg a fasiszta különítmény azért, hogy a bányászsztrájkot törje le. A Játék a hajón témája, hogy az emberek „istenek”-et csinálnak maguknak, s a konkréció: az öreg, a fedélzetmester a hajóra került Nőből „istennőt” csinál, hogy a Matrózok fegyelme megmaradjon és a „kikötőbe” vigyék a hajót. A Nagy Játékosban az kerül bemutatásra, hogy milyen manőverekre képes a halálra ítélt Martinovics Ignác életének megmentésére. Ezek hazugságban realizálódnak. Többek közt azt találja ki, hogy fejében van a „sugárfegyver” titka, amellyel Ferenc császár minden ellenfelét legyőzheti. A témának ilyenforma, első konkrécióját még epikai művé is lehetne formálni. Hiszen el lehet beszélni, mit csinál a fasiszta tiszt és különítmény a városban; hogyan zajlik a hajó élete, míg a Nőből „istennő” lesz; illetve azt is, miként kínlódik, mit cselekszik a börtönben Martinovics, hogyan jut eszébe az ötlet és mit tesz, miként reagál kérvényeire-beadványaira Ferenc császár a palotájában. Olyan témából lehet drámát írni, amelynek az a természete, hogy kizárólag emberek között most kialakult viszonyrendszerben létezik, s amelyhez az író úgy viszonyul, hogy abban ő maga nincsen benne, csak megjeleníti, méghozzá — mivel a most kialakult viszonyrendszerek megjelenítésére ez a legalkalmasabb — kizárólag dialógusban jeleníti meg. Hogy a másik két műnemtől elhatároljuk, úgy is fogalmazhatunk, hogy egy drámai mű esetében a témának nem az ember benső világában átélt- ségként megjelenő aspektusáról (líra), és nem az emberi élet társadalomban lezajló eseményeinek elbeszélésben megjeleníthető aspektusáról (epika) van szó, hanem arról, amely emberek között most kialakult viszonyrendszerben létezik.5 Ha a témáknak azokat az aspektusait írjuk le, amelyek a drámákban megjelennek, már par exellence a dráma alaptermészetéhez jutunk. A fasiszta század parancsnoka katonának tartja magát és nem hóhérnak, s ezért nem akar a fegyvertelen bányászókra lövetni, de ahhoz, hogy ő vállalja is ennek következményeit, be kell csapnia fasiszta tiszttársát, és benső támaszt kell találnia egy olyan valakiben, akit hősnek tart. Az öreg mindenképpen a kikötőbe akarja vinni a hajót, s ezért az itt szükségképpen jelenlevő Matrózokkal el kell hitetnie, s nekik el is kell fogadniok, hogy a Nő „istennő”. Martinovics mindenképpen életben akar maradni, s ez csak a császártól függ, ezért kell kitalálnia olyan hazugságot, amely a császárnak szükségképpen csábító lehet, ezért nem hagyhatja figyelmen kívül. Mindegyikből tehát olyan problematika bontakozik ki, amely csak emberek között, most létrejött viszonyrendszerben létezhet. Amikor a Matrózok egyike felfedezi, hogy valaki Nőt csempészett a hajóra, a hajón levő összes ember egymáshoz való viszonya szükségképpen más lesz, mint a felfedezés előtt; amikor a parancsnok azzal a feladattal érkezik a bányavárosba, hogy erőszakkal törje le a sztrájkot, ő viszont „katona, de nem hóhér”, azonnal megváltozik fasiszta tiszttársához való viszonya éppúgy, mint a letartóztatott ellenzéki hőshöz. Szükségképpen változik Martinovics 758
