Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 8. szám - SZEMLE - Utassy József: Gazdátlan hajók (Szegeden élő költők antológiája)
magából, amelyben szeretett volna megfogózni.” Hosszas és titokzatos utánjárások után kiderül: Jóska egy idegen város rabkórházában elpusztult. A végső szál pattant el. Teréz azt gondolja: kötelessége összegyűjteni a családot, egymás mellé helyezni a csontokat, mert „eddigi élete, minden szenvedése, csupán előzménye volt valami nagy cselekedetnek, irgalmas tettnek". (Kiemelés tőlem — A. L.) összegyűjti pénzét, vonatra ül és Zsolovára utazik, ahol pénzzel-pálinkával-agyafúrtsággal megkeresi bátyja jeltelen sírját s egy éjszaka kiássa-kiásatja a csontokat. A sírban három tetem nyugszik, de Teréz kiválasztja bátyja földi maradványait és zsákba pakolva ha- zavonatozza lakására. Szenvedéstörténetével a görög sorstragédiákra emlékeztet, s mintha a regény összes terhét, nyomorát hordozná testében. Vaksötét térben tapogatózik ez a szokatlanul fényes ragyogású kis ember, s a mű utolsó soraiban az ő szájából hangzik a máig ható üzenet, mely egyben könyörgés is az ember igazságáért: „Mert vajon hiába élt az, aki csak egyetlen magasztos cselekedetet is végbevitt, aki csak egyetlen előítéletet is eloszlatott, amely szerint hiábavaló küzdeni és hinni az ember eljövendő megváltásában?” Bálint Tibor „mélyrepülése” jelentékeny állomás irodalmunkban: az „átélt és átszenvedett” világról adott képe, ha nem is örömteli, de könyörtelenül kemény és pontos rögzítése a történelmi valóságnak. (Magvető, 1979.) AMBRUS LAJOS Gazdátlan hajók SZEGEDEN ÉLŐ FIATAL KÖLTÖK ANTOLÓGIÁJA „Fiatal tehetségek ha fölrepülni rajban akarnak, az néha törvényszerű pillanata az irodalomnak.” — írta Nagy László tizenkét évvel ezelőtt, az Elérhetetlen föld antológia bevezetőjében. Cáfolhatatlan ennek a mondatnak az igazsága, hiszen minden nemzedék megszüli tehetségeit a művészet valamennyi ágában. A hetvenes években sorjáznak is a versgyűjtemények: a kiadók, majd Debrecen, Pécs, Szombathely, Győr, Veszprém, Nyíregyháza után most Szeged városa „nyit teret” a fiataloknak. Annak ellenére, hogy a patronálok részéről a lehető legjobb szándékot tételezzük föl, meg kell jegyeznünk, hogy ez a segítés egyben akadálya is a dolgok természetes menetének. Mert így igazi antológia nem születik, hiszen nem a legtehetségesebb fiatalok törvényszerű találkozásáról van szó, hanem egy alkalmi versgyűjtemény megjelentetéséről, ahol ugyanúgy helyet kap a verselgető középszer, mint az igazi tehetség. Nem hihetünk ugyanis abban, hogy egy antológia létrejöttéhez elegendő közösnevező lenne az, hogy milyen város vagy megye égboltja borul épp a fiatalok fölé Sokkal de sokkal többről van itt szó! Meg kell várnunk, amíg az egycélú, egyakaratú — és nem utolsó sorban — egyszemléletű tehetségek megtalálják egymást. És ha rnár egymásra leltek, s hónuk alatt az általuk szerkesztett antológiával kopogtatnak a kiadóknál, akkor kell őket szeretettel fogadni, nagy költőink pártfogására bízni, és az előlegezett bizalom jeleként: meg is jelentetni azt az antológiát! Hát ez lenne a dolgok természetes menete, mert az igazi tehetségek igenis vonzzák egymást. Sokat mesélhetne erről Baka István is, aki évekkel ezelőtt már tagja volt az ÖTÖK antológiájának, de sajnos, a kiadói értetlenség könyvüket elvetélte. Ugyanerre a sorsra jutott az Akár a szarvasok című antológia is. Számunkra teljesen érthetetlen ez a helyzet, hiszen, ha bíznánk a dolgok természetes — tehát: törvényszerű! — menetében, sokkal kevesebb papírra és pénzre volna szükség. És az igazi költőknek sem a kiválás lenne a következő lépés, ami újra egyedüllétre, társkeresésre kárhoztatja 702
