Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 8. szám - Péntek Imre: Bóni és Jóni (groteszk játék)
azt elhagyottan, összefagyva, dideregve, éhezve elképzelik. Mondja, maga is éhezett? BÓNI: Nem, kérem én könyveltem. Ezen a vonalon mozogtam ... JEGYÁRUS: Akkor nem értem. Pedig tapasztalataim szerint itt valahol éhségnek kell lenni... BÖNI: Hallgasson meg! Tisztázzunk bizonyos dolgokat! JEGYÁRUS: Nem veszi észre, hogy pont azon fáradozunk. BÖNI: Határozottan állítom, hogy a könyvben rágásról olvashatunk. Vagy talán ez sem igaz? Felolvassam? Vagy el tudja olvasni ? JEGYÁRUS: Hé, hé! Ne olyan sebesen! BÓNI: Megfelel az igazságnak, vagy nem? JEGYÁRUS: Igazságnak, igazságnak. Kiváló skolsztikus lehetett volna, ha néhány évvel korábban születik... De ma már — hál istennek — ezzel a szőr- szálhasogatással nem jut messzire. Mindent szó szerint venni, ahogy az le van írva .. . Hol él maga, uram? Mennyi baj szakadt rám az ilyen okostóbiások miatt! Nem tudja elképzelni, ez is az intelligenciához tartozik, hogy jelképről van szó. Szimbóleumról! BÖNI: Kedves barátom, magát jelképesen, valamint anélkül is hülyének nyilvánítom... JEGYÁRUS: Nem kell mindjárt lenézni az embert... Hány iskolája van magának? Ha pedig kíváncsi rá, az úgy értendő, ebből vizsgáztam is, na persze már régen, hogy a kásahegy, mint tereptani akadály leküzdhető. Értve vagyunk? JÖN1: Portás úr — szólíthatom így? Értem én . .. A barátom kicsit habókos, de különben ki lehet vele jönni. BÖNI: Nem vagyok hajlandó tovább társalogni a kásahegy leküzdésének mibenlétéről. Én ragaszkodom az átrágás- hoz! Engem nem érdekel a süket fejtegetése. Vegye tudomásul! És egyáltalán, hogy kerül -maga ide? Magáról nincs szó sehol! Maga nem létezik. Maga agyrém, beteges képzelődés ... JÖNl: Mint említettem, alpinista kiképzést is kaptunk. Ezt ne felejtse el! JEGYÁRUS: Higgye el barátom, nem ér semmit a megátalkodottsága. Én csak jót akarok, én csak figyelmeztetem. Higgye el! Volt már éhhez hasonló a praxisomban .. . Megértem én már nagyobb csodát is ... Haha, de még milyet ... BÖNI: Hányán akarták tönkretenni, kirabolni, elszedni tőlem a mesét. És nem hagytam. Most sem hagyom. Nem fog sikerülni. Senkinek! Érti: Senkinek! JÖNl: Gyakoroltuk a függőleges sziklafalon való felkapaszkodást is. Szögek, kapcsok, a megfeszülő kötél és a baj- társiasság... Micsoda bakancsom volt! Turistabakancs. Annak aztán nem szakad el a fűzője ... BÖNI: Megyek és nekiállok. Ez az én munkám, hivatásom, erre születtem, ez a feladatom. Nem fogom 'elfecsegni a drága időt. Hét nap és hét éjszaka ... JÖNl: Bónikám, légy tekintettel az én alpinista felkészültségemre! Ne hamar- kodd el. Ez jóember itten, ha csak a sapkáját nézem ás, nem akárki... BÖNI: Indulók! Senki se merje az utamat állni! JEGYÁRUS: Álljon meg! Csak egy pillanatra! Ragaszkodik még mindig a klasszikus módszerhez? Nem jött meg az esze? (Báni lassan távolodik). Nem bánom. Tegyen, ahogy jónak látja. Váltson belépti jegyet, aztán nem bánom, koptathatja a fogát. Figyelmeztetem, hogy fogorvosi rendelés csak kedden és csütörtökön 14—16 óráig. JÖNl: Milyen nap van, kedves — port.. . főportás barátom? JEGYÁRUS: Nagyon el lehetnek vadulva .. . Máma éppen kedd van. JÖNl: Komoly? Akkor meg vagyok mentve! Valahogy nem stimmel a protézisem ... Meglazult, tör ... Lehet csodálni ? Miket ettünk útközben ... Még a gyomrom valahogy bírta. .. Pedig mit költöttem én rá! Nem is képzeli... Jól megrágott étel, jó közérzet! Már a pacal pörköltet is csak óvatosan forgatom a számban ... Tudja, micsoda tragédia ez? Nekem, elárulhatom, szerencsém volt. Van egy bácsikám a fogtechnikus szakmában ... Ugye, rokoni alapon ... Mondhatom magának, meg voltam vele elégedve... Hogy kilazult? Istenem! Nem tarthat örökkié. Még ez is szép teljesítmény, hogy eddig kibírta ... BÓNI (tétovázva megáll, majd ismét elindul, határozatlanul). JEGYÁRUS: Barátom, maga legyen 650
