Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 8. szám - Tóth Bálint: Szigligeti szonett, Június, Atavizmus (versek)
TÓTH BÁLINT Szigligeti szonett Ring a borbolya bordó lombja, ha rigó röppen, s leng az ág. A hangyák vándorútra keltek, oszlopban, mint a katonák. Körül méhek, darazsak, dongók, must-ígérettel kong a kád. Kibontod dióbarna kontyod s levélzöld zizzenő ruhád. Gyors ölelés a víz előtt még, s megyünk, vakít a rekkenő ég. Cikázva az agyagban fészkét a parti fecske felleli. S a délután, mint nagy arany lép csordultig békével teli. Június A cseresznye már piroslik és virágzik a mák, álmos békákkal üíhmög a töltésszéli tócsa. Arcukon még a vizsgák piros visszfénye ég, matrózruhás leányok mennek vakációra. A kollégiumból egykor ágy jöttél meg te is, a határban már arattak s a vékáját vigyázva a dűlőn egy ebédvívő menyecske ment, a kocsi hogy futott, hosszan nézett utána. Táncoltál és nevettél, gyorsan elszállt a nyár, — Csak egy, csak egy napra futná a szünidő még! — De a kocsi futott s nézted, hogy intenek búcsút a lomb közül a hűvös őszi körték. 643
