Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 8. szám - Oláh János: Kenyérpusztítók (játék)
NAGY: Kész! (Föláll.) Na látod, hogy sikerült így is. (Fölemeli a bőröndöt. Az újra kinyílik. Visszahullik minden.) KAPÁS: Segítsek? NAGY: Kösz, de jobb szeretném egyedül. (Lehajol. Gyorsan fölegyenesedik.) Na/ (Nevet.) Zúg a fejem. (Ezt magyarázatként teszi hozzá.) Ha lehajolok. (Űjra lehajol, fölegyenesedik.) Hű a kutya úristenit, hogy zúg! KA.PÁS: Ne hajolj le! NAGY (még mindig a fejét tapogatja): Könnyű azt mondani, de ha egyszer... (A szétszórt holmikra mutat.) Eh! (Legyint.) Három napja nem aludtam. KAPÁS: Segítek, jó!? (Hogy Nagy nem ellenkezik, fölkel, odamegy hozzá. Lehajol. A bőrönd mellől fölemel egy szürke-fehér csíkos rongyot, a pizsamát. Nagy még mindig a fejét fogja. Kapás a pizsamát vizsgálja.) Hát ez meg mi a fészkes fene? NAGY (rémülten): A pizsamám! (Utána kap.) KAPÁS (elrántja): A pizsamád? NAGY: Igen, a pizsamám. KAPÁS (fölemeli magasra): Ez? NAGY: Mért, nem tetszik? KAPÁS: Hát!? NAGY (újra utána kap. Kapás elrántja. Nagy tovább): Add ijde! (Kergeti. Játék a szék körül.) Semmi közöd hozzá! (Nagy most megáll, legyint, mintha letett volna arról, hogy megszerezze a pizsamát. Kapás is megáll. Nagy most egy hirtelen mozdulattal meglepi, kikapja a kezéből a pizsamát.) KAPÁS: De félted! NAGY: Nem én, csak idegesít, ha mocskos kézzel fogdossák a fehérneműmet. KAPÁS: A fehérneműdet? NAGY: Igenis, a fehér... (Megakad.) Fehér? (Ránéz a pizsamára.) Hát ez tényleg nem valami fehér. (Tétovázik. Most Kapás használja ki a helyzetet, s kikapja Nagy kezéből a pizsamát, s az ajtóig hátrál. Nagy mintha észre se venné, még mindig ugyanúgy elgondolkozva.) Érdekes, erre eddig nem is gondoltam. De ha meg nem fehér, akkor mért hívják úgy, hogy fehér... (Kapás kimegy, becsukja maga mögött az ajtót. Nagy most eszmél rá, hogy elvitte a pizsamát. Rémülten.) Elment! (Beletörődve.) És elvitte. (Megcsóválja a fejét.) Most mit csinálok? (Legyint.) És ő, ő miit csinál vele? (Nevet.) Eladja? Nem veszi azt meg senki, ez egyszer biztos. Tudom én, az lesz a vége, hogy visszajön. (Elkomorul.) Sajnos. Micsoda alak! Hát ha ezt előbb tudom, nem jövök ide, nem fogadom el, ez is biztos... (Gondolkozik. Bizonytalanul.) .. ,a meghívást. Röhej, mintha hívott volna valaki! Na, azért nem úgy van az. (A zsebében keres. Egy gyűrött papírt vesz elő, szétsimítja.) Itt van ni. (Nézi.) Attól még, hogy nem tudom elolvasni... Ó, attól még ... (Visszagyűri a zsebébe. Rácsap egyet.) No mindegy, itt vagyok... (Körülnéz.) ...ha itt vagyok. (Maga elé.) És kész. (Észreveszi a földön újra a kiborult holmit.) össze ikéne szednem ... (Térdre ereszkedik.) ... mielőtt széthordják egészen. (Fölkapja a fejét.) Nem úgy van az, csak próbáljon hozzányúlni, kinyújtóztatom, akárki. (Leül a földre. Kapás bejön, odamegy Nagyhoz. Nagy fölnéz.) KAPÁS: Téged becsaptak. NAGY: Engem? KAPÁS: Igen, téged. NAGY: Hogyhogy? KAPÁS: Ez nem pizsama. (Ledobja.) NAGY: Hát mi? KAPÁS: Nem tudom, de hogy nem pizsama, az biztos. NAGY: Biztos? KAPÁS: Nézd, én sok mindent elhiszek, de azért ne gondold, hogy azt magyarázol be nekem, amit akarsz, láttam egy-két pizsamát már én is életemben. NAGY: És? KAPÁS: Semmi és. NAGY: Azok nem ilyenek voltak? KAPÁS (a pizsamára mutat. Megvetően): Ilyenek? (És belerúg.) NAGY (föltápászkodik) Nana! (Elindul Kapás felé.) KAPÁS: Mi az, nem tetszik valami? NAGY: Nem. Se szó, se beszéd, csak így egyszerűen belerúgni más holmijába, nem szép dolog. KAPÁS: Pizsamájába! NAGY: Pizsama, nem pizsama, nem az számít. KAPÁS: Nem? NAGY: Nem. KAPÁS: Azt hittem. Dehát akkor, sza614
