Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 8. szám - Ágh István: Csontig-haza (vers)
ÁGH ISTVÁN Csontig-haza Évente vesztek erdőt, vizet, szülőfalum elesve, tilos utak a Bakonyban, engedély kell a Balatonhoz, mindennek emlékképe csak mely álmaimban könnybe oldoz, mint visszanéző Lear király: mit ér, ami még megmaradt? A tavasz nem tavasz! és így tovább a többi évszak szólítatlanul hagynak el, Dunán a hajók lefelé, halak, sirályok, vadkacsák, szerelmek, társaságok, csontig csonkuló házam még luxusbörtön, ablakomon sárgáll a függöny, rádió szól, de vakít a papír. Körömben csonkuló családom, kezemet nézegethetem, szívütememre lélegezhetem, bár megzörren egy pillanatra, mint babakocsi piros kereke gödörben, fülelhetem, szűkülő körömben hogy szuszognak a hódítók, hozván hegyeim tölgyszagát könyökük, térdük sírmohás. Míg leszek csontig csonkított, míg koponyámba költözöm, kérek csak annyi engedelmet, míg mihez van közöm, nem olcsó földfelesleg. 611
