Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 7. szám - SZEMLE - Csürös Miklós: "Kivülről, mégis benne!' - Bertók László: Emlékek választása
fiziológiai kötöttségéről és a szárnyalás Ikarusz! vágyáról, a transzcendens világ sziréncsábításáról és e csábítás meddőségéről. Az ajánlás címjettjének, a hatvanéves Csorba Győzőnek elképzelt meditációja ez, a problematika s gyakran a szóhasználat és mondatfűzés is jellegzetesen az övé. Az utolsó szakaszban Bertók feloldja objektivitását, átveszi a szót, s a minimális eltéréssel megismételt „ő is ő is” fordulatban az alany elveszíti általános jellegét s immár egyetlen személyre vonatkozik. Ha eddig idézetszerű szabad függő beszéd közvetítette a Csorba Győző-i gondolatmenetet, most direkt megállapítás hangzik el róla magáról; a nézőpontváltás révén egymás után érzékeljük egy nagy metafizikai kérdésekkel viaskodó lélek belső drámáját és döntésének, az ember biológiai fátuma tudatos vállalásának határozottságát, véglegességét. Ha ezoterikusnak nem is, néha bizonyára enigmatikusnak tűnhet föl a Bertók- vers; megértéséhez fokozott koncentráció kell, epikus vagy anekdotikus elemek beszövésével ritkán könnyíti meg az értelmezést, a vershelyzetre olykor csupán a képzettársítások sodrása és iránya alapján lehet következtetni. Hiányos mondatok, megszakított közlések jelzik, hogy az olvasói tudat tevékeny kiegészítő közreműködésére számít, elbizonytalanító kérdésekkel figyelmeztet rövid verseiben is a jelentés többré- tűségére, továbbgondolhatóságára. Költői képei között mindig érezni a kohéziót, az összetartó indulat erejét, de az elbeszélő közvetlenség vagy logikai láncolatosság helyett inkább a metaforáról metaforára ugró megszakítottság, zsáner-szerű és mitikus, szenzuális és elvont, miniatűr és kozmikus képzetek merész keverése jellemzi fantáziáját: „Honnan fordult ki ez a nap? / melyik tejúti szalmaszálból? / melyik fölpúpozott kosárból? / emlékezetem miféle görög lugasából / a menetrendek sínéi közé / kukoricacsövek ideges ropogása / aszaltalma-föld ráncai közé?” (Ez a nap). S bár költészete a lírai népiesség tradíciójával is őrzi a kapcsolatot, ez nem valamiféle stílus-demokráciára való törekvést jelent, hanem a folklór poétikája „modern” elemeinek tudatos kiszűrését és megújítását: balladai és mesei motívumokat idéz tömören, utalásszerűén, meglepő metaforaként, a hangsúlyos magyar verselés ritkább és artiszti- kusabb változatait alkalmazza, természetesen él az ismétlés, a gondolatritmus, a közlés („mintha nem életre-halálra / menne a játék boldogságra”) ősi alakzataival és versbeli mondatképleteivel. Ez a hűség, a hagyományhoz is jelzi, hogy a megértés nehézségei Bertóknál nem divatokhoz igazodó, mesterkélt homályosításból, hanem az átélt helyzet jellegéből fakadnak, olykori talányossága mögött olyan összetett élmény és mondanivaló áll fedezetként, amely érdemessé teszi és honorálja a befogadói elmélyedést Két kitűnő írói életrajz (Csokonaié és Vörösmartyé az így élt sorozatban) és két karcsú verseskönyv: ennyi Bertók László eddigi termése „Az emberélet útjának felén túl / kifelé”, ahogy Forog tovább című versében írja a negyvenedik év utáni fennsíkról. De az irodalmi értéket, a költői rangot legföljebb az impressziókra hagyatkozó felületesség vagy az elfogadott névsoroknak utánakullogó hivatalnoki gondolkodásmód eredeztetheti mennyiségi jellemzőkből. Az sem törvény, hogy a legendateremtéstől irtózó tisztesség, a botrányhős és a mártír szerepét egyaránt elutasító jóízlés eleve a „vályú végén” sündörgésre kárhoztasson igényesebb szerényeket. Bertók és vele párhuzamos életrajzú néhány költőtársa megszenvedett, érett, ha nem is mindig méltóképpen visszaigazolt művekkel figyelmeztet arra, hogy a kötetek számánál, a pályán levés szívósságának praktikus erényeket tükröző adatainál többet nyom a latban a művek minősége, egy-egy vállalkozás egzisztenciális komolysága, az emberi, művészi hitelesség. (Magvető Kiadó) CSŰRÖS MIKLÓS 608
