Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 7. szám - MŰVÉSZET - Péntek Imre: Gépi kötéssel - "újtextilül" - Beszélgetés Droppa Judit textilművésszel

talános gond. S közben a tervezők el vannak foglalva a saját kis problémáikkal, energiájukból erre már nem telik. Nem is várható el tőlük. De nem tudnám megmondani, ki a hibás ...

— Félre ne értsen! Nem akarom valamiféle bűnbakkeresésre csábítani. . .

— Talán az a baj, hogy nem ismerik föl, mit lehet kezdeni egy iparművász- szel. Ez a legalapvetőbb. A főiskolán sokmindent megtanultunk, magas fokon képeztek ki bennünket, végül is mi kell, hogy értsünk „hivatalból” a tárgy-esztétikához. Sajnos, ezen a területen rengeteg a hozzá nem értő ember. Nem csak a textilről van szó. Látszólag nem nagy ügy: valaki kimegy külföldre, s köny- nyedén eldönti, három mintás bögre közül melyiket vegye? A pulóverek közül egy nő ki tudja választani a divatosat. Holott nem így van, ez is szakma, ennek is megvannak a fortélyai. .. Amit komolyabban kéne venni.-— Az érdeklődés nem túl nagy a hazai formatervezés eredményei, teljesítményei iránt. Mintha azzal a szellemi kapacitással — amelynek megteremtésén annyi szerv, intézmény fáradozik — nem tudnánk mit kezdeni. .. Nem foglalkoztatjuk kellőképpen a drágán kiképzett tervező-művészeket.

— Igen, akkor inkább adnák el külföldre ezt a szellemi kapacitást, ha itthon nem kell... Léteznek terv-börzék, ahol magyar terveket is bemutathatnánk. A szellemi exporttal a NOVEX foglalkozik, de főleg találmányokkal. Olyan apróságok iránt, mint a textilminták, nem érdeklődik.

— Pedig nem ártana ...

— S az a nevetséges, hogy nagyon sokszor importra „szorulunk”. Számomra érthetetlen, hogy — főként a nyomóiparban — nagyon sok mintát vásárolunk. Valutáért.

— Meglehetősen rossz színben tüntettük föl a kereskedőket beszélgetésünk során. Ám őket is meg lehet érteni, hiszen egy meglehetősen konzervatív piaccal állnak szemben.

— A piac irányítható. Ez már régi trükk. Nem tudom, hogy nálunk ezt miért nem ismerik föl? Ha vevő elé nem úgy „terítünk”, hogy tíz új termékből kilenc hagyományos, a vevők konvencióinak megfelelő, s csak egy az újdonság, hanem kilenc újdonságot kínálunk, akkor a piac is másként reagál. Az újdonságot fogják venni. S ez az új végighullámzik máshol is, az emberek szemléletében. Arra kényszerülnek, hogy odafigyeljenek az új szép dolgokra. Amit elmondtam, a használati tárgyakra is érvényes. Nem feltétlenül a vásárló igényét kell mércéül állítani. Hol és főként mikor mérték fői ezt az igényt? Olyan időszakban, amikor a kínálatot a szűkös és hagyományos tárgy-választék jellemezte. Egyszerűen nem volt más. Ez a kényszerhelyzet vált a ma hangoztatott „igény” alapjává.

— Elmondta, hogy a divat meghatározó szerepet játszik a munkájában. Mégis — gondolom — vannak olyan állandó, divattal független szempontok,

587