Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 7. szám - MŰVÉSZET - Mándy Stefánia: Kontúrok és kontrasztok Bálint Endre művészetében
A magyar Czóbel mellett a hazai harmincas-negyvenes években a Párizsban élő Chagall, Matisse, Braque, sőt még Picasso is ott hagyták az úton lévő művész korai alkotásain egy nagy kor irányító mestereinek halvány ujja nyomát. Néhány megmenekült kép arról tanúskodik, hogy kár volt elégetni a többit, mert a jó műveken már régen egy önálló alkotó készülődött új utakra. A korai képek megsemmisítése Bálint „manifesztuma” volt. Hiszen meg is mondja: „Éreztem, hogy valamit újra kell kezdenem. 1955-ben megint csak segítségemre sietett Vajda, helyesebben az a módszer, ami* ő alkalmazott a legtökéletesebben: a transzparentikus szimultanizmus módszere, amellyel teljes tudatossággal éltem, gondolom anélkül, hogy visszaéltem volna vele. Sárospatakon ezzel a módszerrel készítettem 60—80 rajzot; ezeket a rajzokat ma is úgy fogom fel, mint későbbi festészetem „szótárát” és „grammatikáját”. E rajzokból BÁLINT ENDRE: KÉPSZONETTEK — ROMÁN NÉPDAL 568
