Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 7. szám - MŰVÉSZET - Bíró Friderika: Zalai Tóth János

munkatársaként kollégáival, falukutatásaival pedig lerakta a ma is folyó népi műemléki vizsgálatok alapjait. Okkal örült, amikor egy-egy jellegzetes épületet sikerült műemlékké nyilvánítani. Kezdeményezője és aktív szervezője volt a szabadtéri múzeumoknak, lelkesen vállalt részt megtervezésükben.

Nemzedékhez tartozott — és mégis magányos maradt. Csendben, utolsó éveit nem számítva többnyire magárahiagyottan végezte a magának kiszabott tennivalót. Nem csapott maga körül lármát s nem csaptak mások sem körülötte. Annyira nem, hogy a Le Corbusier elismerésével kitüntetett építész neve — és ez már szinte bántó — még az építészeti lexikonban sem kapott helyet. A csöndes természet — alkati adottság, a magányosság azonban rendszerint nagyobb, bonyolultabb tényezők eredője. Könnyen mondhatnánk, az időbeli megkésés, a későbbi indulás miatt válhatott Tóth János magányossá. A fiélrehúzódáslban és félreszorulásban alighanem belejátszott ez is. Fontosabb azonban ennél, hogy a megkésettség folytén neki — többre, kevesebbre? — mindeníkóppen másra kellett vállalkozni, mint egykori pályatársainak. Ügy vélte és azt vallotta: nem lehet a népi építészet néhány jellegzetes, nem is mindig eredeti motívumának fe lületes, formális átplántálásával megújítani építőművészetünket. Ahhoz az eredeti anyag teljes feltárása szükségeltetik. Feltérképezése és kataszterbe vétele mindannak, amit az építész az alámerüLő múltból még megtalálhat. A leltár persze nem önmagáért készült. Hanem azért, mert „a népi építőművészet — írta — éppen úgy megtermékenyítheti építőművészetünket, mint ahogy a népi zene is indítást adott a korszerű magyar zene megteremtéséhez”.

A kései pályatárs mintha tovább mélyítette volna, amit a századelő nemzedéke elkezdett. Alapozó munkát végzett, szakszerűbben szólva: „mélyépített”. A rátervezés, a „panelek” felhúzása már másokra maradt. Meglehet, hogy az „utolsó tag” sokkal inkább összekötő volt a korábbi nagy s a mostanában megújuló fiatal építésznemzedék között? A válaszadás messze kívülesik a néprajzos illetékességi körén.

Bármint is ítélkezik azonban az építőművészet, amit Keresztury Dezső mondott róla, kétséges sem ma, sem holnap nem lehet: „Azok közé a tisztalelkű magyar szakemberek közé tartozott, akik sem szakembenségükből, sem magyarságukból nem csináltak színházat. Csendben dolgozott, de annál eredményesebben.