Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 7. szám - MŰVÉSZET - Bíró Friderika: Zalai Tóth János

művészet BIRÖ FRIDERIKA Zalai Tóth János Harminc éve annak, hogy Magyarországon a történeti, régészeti, képző- és ipar- művészeti objektumok védelmét törvényerejű rendelet szabályozta. S ami en­nél is fontosabb: kiszélesítette a műemlékvédelem feladatkörét. A rendelet ér­telmében védetté nyilváníthatók és nyilvánítanddk a népi építészet olyan em­lékei is, amelyek jellegzetes kifejezői (reprezentánsai) az egykori életformának — ha azok sajátos történeti, néprajzi^esztétikai értékeiket hordoznak. A népi műemlékvédelem gondolata azonban régibb keletű. Egyik megfo­galmazója és szorgalmazója nemrég elhunyt építőművészünk, Zalai Tóth Já­nos volt. Ki is volt ő? Kései pályatársa (s talán utolsó tagja)? volt a nemzedéknek, amelyik az eklektika s az útkereső modern izmusok ütközésében népi-nemzeti építészetünk jellegzetes jegyeivel próbálta megújítani építőművészetünket. Inspirálói és pá­lyatársai közé nem akárkik tartoztak: Kós Károlyon kívül'kertész K. Róbert, Medgyasszai István, Sváb Gyula, ThorocZkay-Wiegand Ede és mások. Ütját igen kitartóan járta.végig. „A népi építészet tanulmányozása, a népi építészet lélektani motívumainak és a népi építőgondolatnak a tisztázása — írta Bátky Zsigmond, a néprajzos — építőművészi feladat”. Erre vállalkozott Tóth János. Arra, amit jobb körülmények között talán nemzedékek és intézmé­nyek végezhették volna el. Neki azonban — sokáig — több ellenlábasa akadt, mint jóbarátja, mint segítőkész kollégája. Közel fél évszázaddal ezelőtt kezdte a Szombathelyre került fiatal mérnök, amolyan vasárnapi falujárással, passzióból vizsgálni és felmérni a parasztháza­kat. A hangulatos időtöltés csakhamar tudatos programmá érlelődött: módsze­resen dolgozva bejárta Vas megyének szinte valamennyi faluját. Azután Zala következett, s a kör az évgyűrűk rendjében tovább szélesedett. Az Őrség és Gö­csej után Somogy, Baranya, a Balatonvidék, majd Szeged környéke, aztán a Palócföld és a korábban Partiiumfaoz tartozó Felső-Tiszavidék, végül Erdély tá­jait, falvait járjia. Gyalog, biciklin, motorkerékpáron, vonattal. Rajzol, mér, fényképez. Négy és fél évtized alatt közel másfélezer falut járt be, s mintegy 562

Next

/
Thumbnails
Contents