Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 7. szám - Labancz Gyula: Lélegzettől lélegzetig (versciklus)
VILLON A DUNÁN Feleseltem az árnyékommal legyen világi nélkülem s most nyakamon vízhurokkal tudom csak testem mily nehéz GYEREKKOROM SZERTÁRA Nékem az ég gyerekkorom csodáinak örök szertára Félelemre használt testemet kikölcsönözte a fájdalom Fut szálkás bőrömön ér-centi szépmívű koponyámat felmérje Csak a partot gyaluló hullámra figyelek, fülem hangok forgácsa MEG SE MOZDULSZ Meg se mozdulsz mióta visszahozott a mágneses nap korona-anyás szemed vízörvény csavaréból EZ A REGGEL Szél jön, illatos hajlehelet miként a farsangvégi jelmezkölcsönző felfordult bohócsipkáival a víz hiába kotorász (torkom fagyialtos tégelyében édesgetett szó után ez a reggel szemed a szivárvány hangvillája s a lépcső kiürült nevetés LÉLEK ÖNRABLÁSA Mindenkivé kellene. lennem hogy csak magam lehessek — árnyék a lélek önrablása felöltöztet meztelenségem
