Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 7. szám - Takács Imre: Mese a királynőről, Egy világszám, Fáj még a szív ..., Kis közjáték, Négy verscsíra (versek)

Fáj még a szív..

Fáj még a szív — a szánalomba torkolló szorgalmak után.

Idegszálakra — cimbalomra csapódik vasból tulipán.

Jutalom ér, de amíg élek, arról kolduljak, úgy kapom.

A falusi jóság a vétek ezen az emberpiacon.

Bár hajtom magam is bolondság malmára nappal a vizet.

Ha a valóság nem valóság: példázatai győzzenek!

A virágok földbe csukódnak ősszel a száraz dombokon.

És a por a szelekkel él csak, esővel sár lesz az a por.

A népből marad a lakosság. Lakóhely immár a hazám. Gondolkodni nem hajt az ország — belülről élek igazán.

önmagamat boncolva szólok. Tapintatosabb nem lehet ápoló vagy hóhér vagy orvos, mint mikor én a versemet

írom — csak példázat jegyében — a nálam fáradtabb szívű társak helyett is. Ez a szégyen! — rejtőzködésben lenni hű,

és gyújtani férfi-haragból államférfiú haragot.

Elment egy kanca udvaromból — fölforgatom a fél falut.

Agyalapi mirigyem termel erkölcsöt — vagy csak vádakat.

Acél-kék felhők félelemmel szelídítik meg vágyamat.

535