Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 7. szám - Szikszai Károly: Beszélgetés Ratkó Józseffel

hogy egy szer hatását egzakt módon kell vizsgálná, tudományosan, s a tizenhét az egzalkt szám, a tizenhárom is az, mert a tizenhétből csak tizenhármat vizsgáltak meg, a többi négy eset — külföldiek lévén — nem volt hozzáférhető. De hagyjuk az iróniát! Mi állított minket Béres ügye mellé? Egyfelől az a keserves tapasztalat, hogy igen sok nagy találmányunk hever kihasználatlanul, fölhasználatlanul érvek óta. Csak egy példát... Ott van a görgős eke fantasztikus sorsa. Másfelől szaporodó — nem egzakt — tapasztalataink, amelyek azt sugallták, bizonyították nekünk, laikusoknak, hogy a szer jó. Vannak orvosok, biológusok, kiváló szakemberek, akik évek óta — tudományosan és erkölcsileg is megalapozottan — olyan tapasztalatokat gyűjtöttek, amelyek kötelező erővel bíztatták és bíztatnak minket. S vannak 'betegek, akik — mint Nagy László mondta — a szemünk láttára „a gyógyulás gyanújába keveredtek.” Kása filmjének mellékleteként igen sok szakdokumentum áll rendelkezésünkre. Egyik gyógyszertankutató barátunk egy-két kísérletet is végzett a szerrel. Mindemellett mi soha nem piszkáltunk bele olyan dolgokba, amelyekhez nem értünk. Mondom, azt szerettük volna, ha megszakad az a kártékony és áltudományos gyakorlat, amely — nemcsak az orvostudományban, hanem másutt is — eleve, vizsgálódás nélkül elutasít minden, vagy majdnem minden találmányt, egyebet, ami nem brancsbelitől származik. Sokkal többet és alaposabban kellene erről beszélnünk. Sajnos, dr. Béres sem a szaksajtóban, sem a napilapokban nem védhette magát; Nagy László 1976-ban készített interjúja sem jelent meg a mai napig — s lám, ez is etikai kérdés. Nemcsak sajtó-etikai, hanem tudomány-etikai kérdés is.

Valóban, mintha egyre kevesebbet írnál, egyre kevesebbet publikálnál a költői zsibvásárban vajon nem túl nagy luxus-e hosszú évekre elhallgatni? ...

Talán Radnóti írta le, hogy „te azt hiszed, hogy hallgatok, pedig csak nem beszélek.” Van a fiókban vers is, próza is ... Illyés Gyula írja: „ha egy költő hallgat, az ítélet saját koráról”. De válaszolhatok másképp is. Berzsenyi mondta először, s legutóbb Váci Mislka, hogy „Használni akartam, nem tündökölni”. Én is használni .akarok. S hogy hogyan lehet használni, ez nem költői, hanem állampolgári kérdés. Ügyeket vállal föl az ember, vagy az ügyek vállalják föl az embert. Mit tehetnék, ha azok, akiknek dolguk lenne az igazság-osztás, segítség-adás, halogatják a dolgukat? Félneteszem a verset. De erről már beszéltem. Hitem szerint kétféle emberből lehet jó művész, ha egyébként tehetsége van hozzá: abból, aki tisztán él mint a paraszt, s abból, akiben legalább akkor, amikor dolgozik, igen nagy .az áhitat a tisztesség iránt.

Ratkó József elhallgat. Cigarettával kínál, majd megisszuk a maradók bort.

Az úton eszembe jut egy Ratkó-vers:

Szeretnék már sás lenni vagy fehér fű vagy gólyahír, hogy hasznomat vegyétek, olyan növény, akinek dolga semmi más, csak nőni, amíg lehet, és újra nőni s teremni bármit itt, ez édes honi tájon; lenne latin nevem, hogy meg ne gyanúsítsanak, ha más talajból nem tudok kihajtani; szeretnék már sás lenni vagy gólyahír, létemmel elbeszélni azt, amit létemmel mondok most is, s oly hiába, mert bűnnek alitják szavaim.

524