Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 6. szám - SZEMLE - Bakonyi István: Antológia Fejérből
A kötet harmadik fejezete sok érdekességet kínál. Csongor Rózsa és Takács Imre másodszor jelentkezik itt. Az írónő kincsesbányai riportsorozatának részleteit közli (Kincsesi monológok). Egyikük, az „Igazgató voltam...” egy fontos gazdasági vezető elbeszélésében mai történelmünk egészéről igyekszik szociografikus igényű képet adni. Takács pedig kedvenc témájának, a velencei tájnak szentel néhány oldalt. A hegyi szőlőskert legendája prózai jegyzetek, amolyan „hordalékok” (lásd: Déry!) sorozata az ember és a természet mai viszonyáról. A tárgy gyakori a versekben is, itt viszont inkább érvel, bizonyít, mintsem belső lélekrajzot adna. A költő és a szűkebb haza együvétartozásának mai, intellektuális példáját igazolja folyton Takács Imre, s a hétköznapi munkát testközelből ismerő ember reális vallomását fogalmazza meg. „A Velencei öreghegység a hazám, felelősséget érzek érte.” — írja. Külön figyelmet érdemel végül egy szubjektív útleírás: Dienes Ottó Karthágói éjszakák címmel közreadott munkája. A személyes reagálások és a jó stílus emeli ki a műfaj jelenkori dömping- jéből. Többször érzékelünk lírai indíttatást. Élményszerűen mesél Dienes, pontos érzékkel figyel föl a világra, s egy percig sem ragad meg a látványnál és a felszínnél. Az ismeretlen valóságban élő ember érdekli főleg, és közben Tunézia mindennapjairól fest képet már-már a teljesség igényével. Szenvedéllyel szól a népművészet védelméről, az emberi értékekről, a békéről, a szabadságról. Akkor is jónak tarthatjuk írását, ha a legismertebb irodalmi útleírások jelentik a mércét. A Tükröződések persze csak részleteket mutat egy országrész irodalmából. S ha nem is szenzáció e könyv kulturális életünkben, azért a korábbiaknál nagyobb figyelmet föltétlenül megérdemli. BAKONYI ISTVÁN 512
