Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 6. szám - TANULMÁNY - Laczkó András: "Éveket néhány percért!" Arcképvázlat Csorba Győzőről

tésének sem. Másról, többről van itt szó! A fiatal kecskeméti ügyvédjelölt Goethéhöz, Schillerhez hasonlóan fogja föl a kor társadalmi—szellemi hullámzását, mintegy azonos délkörön él velük: Fiatal és idősebb szakaszuk drámaterméséből egyaránt ösztönzést kap, egy vonatkozásban mégis tőlük teljesen eltérő úton jár: mind komorabbá lesz a tragikumlátása. Érzelmes kibékülés, megbocsátás szelleme hatja át az Aubigny Clementia vagy a Ziska záró jelenetét, nem idegen mindez a Jeruzsálem pusztulásától sem. Bánk bán sorsával aztán egyszerre tagadja meg a bölcs engesztelődést hirdető felvilágosodást és a publikum melodrámai ízlését. Megrázóan, egyszersmind sötéten fejezi be tragédiáját. Nem a reménytelenségből ered ez a borúlátás, hanem Katona József mély következetességéből. Következetesen ragaszkodik ahhoz, hogy kora magyar élményvilágát fejezze ki, nem engedve a megszokásnak s a külföldi példának. így hajtja végre azt, amit Schiller a Wallenstein Prológusában (1798) önmagától meg írótársaitól követel:

„S most, a komor századvégen, mikor Költészetté lesz a való maga,

S látjuk, magasra tűzött célokért Hogyan tusáznak óriás erők,

És áll a harc nagy ember-ügyekért:

Uralomért és szabadságjogért —

A költőnek is árnyékszínpadán Magasabban kell szállnia, nehogy Rápirítson az élet színpada.”

(Áprily Lajos fordítása)

Utóhang

Cikkemben, igen sokszor kellett volna hivatkoznom Orosz László megállapításaira. Köszönettel tartozom neki azért, hogy kéziratban rendelkezésemre bocsátotta munkáját, a Báníc bán kritikai kiadását. Természetesen Katonáról írott 1974-es kismonográfiáját szintén felhasználtam. Hasznos volt számomra Albert Gábor—D. Szemző Piroska: Schiller Magyarországon. 1959. c. széleskörű gyűjtése az Országos Széchényi Könyvtár kiadásában.

LACZKÓ ANDRÁS

„Éveket néhány percért!”

ARCKÉPVÁZLAT CSORBA GYŐZŐRŐL

Az Összegyűjtött versek vaskos kötete meggyőz arról, hogy Csorba egyike azon költőinknek, akik alázattal közelednek a lét nagy törvényeihez. Ez a viszonyulás a lehetőségek pontos felméréséből ered. Mármint abból, hogy az ember társadalmi lény, de nem függetlenítheti magát a természet erőitől. Ezért jelentkezhetett Csorba újabb verseiben kettősség: a világot „békén odahagyni” vágya mellett az animizmus és pan- teizmus modern változata. Az utóbbi maiságának tartalmát az adja, hogy önnön esé489