Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 1-2. szám - Szikszai Károly: Beszélgetés Simonffy Andrással

ezt a gyerekek tudomásul veszik, és egy idő után már nem kérdeznek semmit. Inkább saját ideológiácskákat gyártanak, gyanakszanak, bezárulnak, és meg­győződésükké válik, hogy eltitkolnak előlük valamit, hogy ők csak kívül bo­lyonghatnak valamin ... Becsapottak. Azok is. Én beviszem a gyerekeimet a szerkesztőségbe, eljárok velük színházba, leültetem őket a barátaim közé. Nyi­tottan akarok élni előttük. Miért legyenek nekem titkaim előttük? Hogy elkép­zeltem én annak idején! Milyen jó lesz, ha a fiam már felső tagozatos lesz... Magyar órákat tarthatok nekik vagy valamiféle szakkört szervezünk . .. Elvi­szem oda az íróbarátaimat... Érted? Hiszen ők lesznek a mi igazi olvasóink tíz-húsz év múlva ... Nagy semmi lett belőle. Lázár Ervin elment oda, de azt is a fiam levelezte le vele. Aztán nagyon csodálkoztak, hogy honnan ismeri a fiam az „író bácsit”. Most már akkor sem mennék, ha hívnának. Itt tartunk. Így aztán nagyon nagy az írók felelőssége ezekkel a korosztályokkal kap­csolatban. És ezért nem is hiszem én, hogy írástudónak mondhatja valaki ná­lunk magát anélkül, hogy ezt a felelősséget átérezné. Beváltottuk már a múltat elégszer, most már tudni is kellene róla valamit. Hogy magunkat tudjuk. Írhatsz tíz ragyogó közérzet-novellát. Ezekben nem kell, hogy legyen se apád, se gyere­ked, se hazád, mégis jó novellák lesznek. Artisztikusak, líraiak, modernek, min­den. De tíznél többet nem lehet írni. A tizenegyediknél ez az elszigetelődés már mesterségesnek tűnik — és az is. A konfliktusok, a döntéskényszerek, miegy­más ... Elkerülhetők? Na, most milyen ember az, aki nem tudja, miért viselke­dik úgy, ahogy viselkedik, miért dönt úgy, ahogy dönt? Aki nem tudja magát na­gyobb összefüggésekbe belelátni... És nem is kíváncsi ezekre a nagyobb össze­függésekre. Érted? Megmondom neked: becsapható, közönyös ember lesz. Ame­rikában szektatagok lesznek az ilyenekből. Csakhát mi nem Amerikában élünk, és azt hiszem, szektákat sem akarunk. Jobb lenne meghallani annak a millió ősnek a szavát, aki bennünk él. Mert beszélnek hozzánk, többek között éppen a költészeten, az irodalmon át. .. Meg kell hallani a szavukat. Különben csak sod­ródás az egész, tülekedés az anyagi javakért. Ágálás, karattyolás. Szóval barom­fiudvar. 33

Next

/
Thumbnails
Contents