Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 6. szám - Nagy Pál: A modern szöveg jelentéstartalma (esszé)
Nagy Pál: A modern szöveg jelenségtartalma amikor nyelvi jelenséget vizsgálunk, első önkéntelen cselekedetünk (ismét): a tartalmi és formai elemek szétválasztása, később a szintézis keresése, az ellentmondásoknak (pl. tartalom ♦ • I forma) szintézisben kell feloldódniuk (különben nem áll be nyugalmi helyzet, s megvalósíthatatlan a nyelvhasználatban is ideális célként kitűzött harmónia), amikor a kísérletező író a jelentés, értelem, valamint a morfémák, szavak, szintagmák, mondatok, mondatcsoportok viszonyát tanulmányozza a napjainkban külön tudományággá fejlődő szövegelmélet, szövegnyelvészet segítségével, mert mondatnál nagyobb nyelvi egységet, szöveget vizsgál, elsősorban azt keresi, hogyan lehetséges az egyes elemek permutációját úgy biztosítani, szériáit és halmazait úgy létrehozni, hogy azok a jelölő és a jelölt különbségének elmosódásához (eltűnéséhez), a jel bizonytalanná válásához (esetleg megszűnéséhez), a jelentés, az értelem felfüggesztéséhez, elnapolásához, a jelentés és értelem átmeneti (némely esetben végleges) visszahúzódásához vezessenek, az író előzetes terv, vázlat kidolgozása helyett azon gondolkozik, melyek azok a szervező elvek, amelyek az immár nyelven túli « nyelven » írott szövegének, átfogó, gazdag jelrendszerre épülő konstrukciójának összetettségét, s ugyanakkor nyíltságát, áttekinthetőségét biztosíthatják, fontos, hogy a szöveget alkotó elemek korszerűsége, hatékonysága körülbelül azonos fokú legyen, különben az eredmény a szándék alatt marad, a rokonszenves (« humanista ») angol író, b.s. johnson szerencsétlenek c. regényének magyar előszavában írja: « de ... hányán követték joyce-ot? nagyon kevesen, ez nem hatás kérdése, nem abban áll, hogy úgy kell írni, ahogy joyce. hanem abban a felismerésben, hogy a regény fejlődő forma, s hogy egyszerűen nem érdemes olyasmit leírni (hát még kiadni), amit mások már megírtak előttünk: abban, vajon elfogadjuk-e, hogy nekünk gyakora szónak nincs jelentése ; csak szóhasználat van (Wittgenstein) 4 28
