Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 6. szám - Reismann János: Nyugtalan évek (emlékirat) III.

mikor én még előkelőén utaztam. Nagyon barátságosak voltak, szinte kezüket- lábukat törték, csakhogy beszédbe elegyedhessenek velünk, és egy ravasz vénember lett az egész vagon tolmácsa. Nem mintha az oroszon kívül egyetlen szót is tudott volna más nyelven, ám nyilván őt tartották a legagyafurtabbnak, mert mimikával és látványos gesztusokkal nagyon sok mindent meg tudott értetni. Például hogy a mérnök, aki ezt a vasútvonalat tervezte, nyilván nagy barátja lehetett a vodkának. Megállapítását az egész vagon helyeslő derültsége kísérte, a vonal ugyanis minden látható ok nélkül olyannyira hepehupás volt, hogy a szerelvényt a legvadabb ugrásokra késztette; a tárgyak ide-oda gördültek, nekünk pedig a padba kellett kapaszkodnunk, mintha viharos tengeren hajóznánk.

Útitársaink körében nyilván nagy és általános részvétet keltettünk, legalábbis abból ítélve, hogy mindent elkövettek sorsunk könnyítése érdekében. Kínáltak

424