Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 5. szám - Tandori Dezső: Két utca fellobogózva (vers)
TANDORIDEZSŐ Két utca fellobogózva 1. MANET KÉPE Nem a kép fürdik élénk-halvány sárgás-zöldes fényben, a szem! S ahogy jobbról alig az első emelet alján el van vágva a kis házak sora, mert ebben az utcában kis házak vannak, mind élénk-halvány sárgás-zöldes, és fel vannak lobogózva, nem túlságosan, de a világosság maga lobog, a különben unalmasnak hitt ilyen fény, és az egész mintha folyosó lenne, mintha itt volna bent a lakásunkban, mintha ezen az utcán lehetne élni is, az ünneptől függetlenül, az ünneplés ellenére. Az ünneplés eltakarná ennek a lakásba hazahozható utcának, a rue Mosnier-nak igazi élénkségét, a lobogók túlzott sokasága csak el, csak el, csak el: de nem, de nem, de nem, ez az utca ott is maga a oitrom- fogyasztás élénkvilágosa, malterból és kövezetből is az, is ilyen üde, is ilyen; is ilyen. Balról féllábú ember jön, mankóval, széles hát, szürke, inkább kék, inkább szürkés-kék, és mögötte egy létra árnya vetül a kövezetre, fej látszik, más nem, ide torkollik, szembe felénk, az utca. A végén: talán tér, talán szűkület, talán kereszteződés; néhány lámpaoszlop, néhány alak, egy nyitott, könnyű lovaskocsi; egészen mérsékelt történés, ami ehhez a fényhez kell; ami egyszerűen a fellobogózott szabadlég-folyosón, világosan, van. 345
