Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 4. szám - MŰVÉSZET - Péntek Imre: Égni és égetni a legmagasabb hőfokon
Szekeres Károly: A tárgytervezést, a design-t ma még sokan „stílusnak” tartják, külsődleges valaminek ... A gépi termelésre való átállást akadályozza a kézi munka igénye. Említetted, hogy azért akad egy-két komoly termelőberendezés a gyárban. Mi lesz azokkal? Ki tudjátok-e használni őket? Szekeres Károly: Nős, ezen a téren sincs minden elrendezve. Nálunk az a speciális helyzet alakult ki, hogy a kézi munkát igénylő dísztárgyakat géppel készítjük, a használati tárgyakat, az edényeket pedig korongoljuk. A fali tányért gép sajtolja, a le- veses tányért kézzel formázzák. Egyszerű a magyarázat: Falitányérból nagyobb a kereslet, tehát azt kell géppel gyártani. Ez elég komikusán hangzik. Tudtommal leveses tányérból több fogy... Szekeres Károly: Bármilyen képtelenségnek tűnik, így van. A falitányér a keresettebb cikkünk. Az ára is duplája a sima tányérnak. Pedig használati kerámiaedényt nehezebb, bonyolultabb előállítani, mint dísztárgyat. A festés csalóka: első látásra hajlamosak vagyunk azt állítani, hogy több munkát jelent. Pedig nem. A dísztányér esetében nagyobb a tűréshatár: a leveses tányér felületén egyetlen porlyuk sem lehet Az már selejt. Igényesebb a gyártás, és nem kifizetődő. A ti helyzetetek — a kerámiaedény elfogadtatására gondolok — sajátságos ... Szekeres Károly: Válságos és nehéz. Azt hiszem, egyelőre le kell állnom az edénytervezéssel. Ha majd letisztulnak a viszonyok, talán újból megjön a kedvem. Túl sok kudarc ért. Semmi sem valósul meg úgy, ahogy kéne. Amikor létrejönne egy jó szellemű tárgyegyüttes — nem mondom hogy design — szemléletű, de majdnem az — még el sem készült, máris felbukkan valami nem várt akadály. Most például a rontott tárgyak divathulláma érkezett hozzánk. A szakmában azon versengenek — a szakmát egészen tágan értve —, hogy ki tud jobban megcsavarni egy tányért. A funkcionalizmus kimegy a divatból? Még be se jött... Vásárhelyi Emese: Nem adok sok időt ennek a divatnak. Nem szabadna bedőlni neki. Az emberek tartósabb használatra vásárolják edényeiket. Nem a divat igényei szerint. Fia most rábeszéljük őket a divatra, s néhány év múlva pontosan az ellenkezőjét reklámozzuk, akkor a pazarlásnak nyitunk szabad utat. Pontosan ez az, mit én idegennek érzek a szocialista társadalom reflexeitől. A megtervezett elévülés nem lehet része a mi gyártói és kereskedelmi erkölcsünknek. Szekeres Károly: Az része lehetne, hogy fölkaroljuk az újat, növeljük a választékot. Sok fölösleges dolgot félreszoríthatnánk. A gyártóknak azt kellene mondani: Ezt is erőltessük, ne csak azt! Ha az új termék a piacon megjelenik, akkor már félig nyert ügyünk van. Az emberek használat közben tudnak reálisan ítélni Azon kívül az igény is csiszolódna. Minden esetre olyan lehetőség nyílna meg, amilyen még nem volt. .. De ha nem adja senki a kezükbe? Vannak üzemeink, ahol nem hiányzanak a jó munkák, de a közönség nem találkozhat velük. A tárgytervezés újabban alkotói jogvédelmet élvez. Úgy tudom, hogy a tervezők — finoman szólva — eléggé szabadon nyúlnak egymás munkáihoz ... Szekeres Károly: Ez kényes ügy. Egy iparágon belül különösen. A megoldások mindenki által hozzáférhetőek. Egyedül dolgozunk, mégis közösen. Akadnak ugyan tisztességtelen módszerek is ... Vásárhelyi Emese: Talán azzal egészíteném ki, hogy rengeteg pályázatot hirdetnek. Ugyanakkor a díjazott munkákból nem lesz semmi. A gyári feladatokat pedig egyszerűen kiadják. Valakiknek. És végül mégis csak a pályázat eredményei valósulnak meg... Csak más csinálja. Kicsit átformálva, vagy még ezzel sem törődve. A pályázatról jut eszembe ... Szeretem az edényt. Ezért mondom el... Nagy pq- fon a múlt évi szereplésem. A valencia-i üveg kerámia és porcelán ipari vásárra az én munkáim is kikerültek. A FIM tervezői tavaly jutottak el először ide. Többek közt 305
