Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 4. szám - MŰVÉSZET - Péntek Imre: Égni és égetni a legmagasabb hőfokon
Jelen pillanatban nem. De nem mondtunk le róla, mivel a gyártáshoz szükséges berendezés megvan. Elkészíthettük volna... Csak az üzemnek nem érte meg. Mivel a mai árképzés feltételei közt keveset hozna. Ezeknek az egyszerű, formákba öntött edényeknek az árkategóriája meghökkentően alacsony. Ez a mi céljainkkal összevág, a közönség számára is kedvező. Ugyanakkor az üzem másra törekszik: ha már két csíkot ráhúznak, ha már virágot festenek rá, akkor a termék rögtön magasabb árkategóriába ugrik. Az értékesítés így előnyösebb. Ez világos. Ez az egyik, amiért az edényünk nem kellett. Hamarosan új présgépet kapunk. Akkor újra fölkínálom .. . A másik... Mostanában még a fémlábasok, is „dekorral” kerülnek a piacra. Nos, ha még ezek is díszítéssel hivalkodnak, akkor a mi díszítetlen, mázas edényeink lemaradnak a cifraság-versenyben. A szemnek akarnak tetszeni, s nem azt a valóságos funkciót emelik ki, amiért az edényt készítették. Véleményem szerint a „dekorok” rontanak a termék minőségén. Mert akárki akármit mond: egy tompafényű, matt mázasedény a maga egyszerűségében nekem többet jelent, mintha ráfestik az egész mohácsi csatát. Érdekes, hogy az új rendeltetésű termékeket nem dekorálják. A hűtőszekrényt például vagy a televíziót. Mert nem tartoznak a hagyományos tárgykultúra körébe. A kezdetek, a megszokott és elfogadott hagyományok élnek tovább a kerámia díszítésében. Ha most kezdenék el gyártani, senki sem merne akár egyetlen csíkot is rámázolni... Károly, ha jól vettem ki a szavaidból, a városlődi kezdetek jelentették a „klasszikus” edénytervezői korszakot pályádon ... Szekeres Károly: Jól fogalmaztál. Múlt időben. Ugyanis egyre kevesebb edényt tervezek. Mi ennek az oka? Szekeres Károly: Mit mondjak? Ha csinálok egy edénysorozatot, nem tudom kikeSZEKERES KÁROLY: PLASZTIKA
