Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 4. szám - MŰVÉSZET - Péntek Imre: Égni és égetni a legmagasabb hőfokon
A feladataid azért — gondolom, — megváltoztak. igen. Egy év után kaptam egy nagyon komoly feladatot. De nem Herenden. Városlő- dön, a majolikagyár beindításakor. Az az igazság, hogy a nehézségek ellenére viszonylag könnyen boldogultam. Kiismertem magam az üzemi életben. Nem csak az agyaghoz, a technológiai folyamatokhoz is konyítottam. Egyáltalán: a tervezést nem úgy kell elképzelni, hogy az ember körzővel és vonalzóval megrajzolja az edényt, és kész. Elsősorban is adva van egy ismeretlen tulajdonságú anyag. Egészen pontosan: ez sincs „adva”. Különböző égetési próbákat kellett végeznünk a rendelkezésre álló agyagokkal. Milyen ezeknek a karaktere, mit lehet belőlük produkálni? Kerítéslábat, burkolatot vagy edényt? Tíz évvel ezelőtt — amikor belefogtunk — ilyen profilú kerámiaüzem nálunk még nem működött. Az első időkben meglehetősen kezdetleges viszonyok közt dolgoztunk. A régi bányaépületeket nagyjából helyrepofozták, és indult a termelés. Fokozatosan fejlődtünk fel: ahogy megkaptuk a gipszformákat, ahogy folyt a piackutatás, úgy formálódott az üzem is. Több városban kiállításokat rendeztünk, termékbemutatókat. S hamarosan megkaptuk az első rendeléseket, amit persze nem tudtunk időre szállítani. Mindig „beütött” valami. Néhány év alatt azért elértük a normális „üzemelést”. Az agyag vizsgálata fontos mozzanata volt az indulásnak... Gondolom, ezzel nem zárult le szakmai próbatételed ...? Valóban nem. Magyarországon akkortájt egyedül a vásárhelyi gyárat lehetett üzemi méretűnek tekinteni, olyannak, amitől mi is tanulhattunk. A többi manufaktúra... Ipari szövetkezet. Ezekben a kézi korongozás járja. Nálunk úgy alakult, hogy a környékbeli bazárt bányákból sokan jöttek át az új üzembe. Ezeket az embereket nem ültethettük a korong mellé. Egészen más technológiát kellett alkalmazni. Gipszformákat használtunk, ipari gyártásra rendezkedtünk be. Képtelenség lett volna, hogy a mi munkásaink majd korongoznak meg irókáznak, és ebből lesz a cserép. Az én munkám annyival volt több, hogy nálunk még öntéssel nem készültek edények. Egy SZEKERES KÁROLY: KEMÉNYCSERÉP SÜTŐ 298
