Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 4. szám - TANULMÁNY - László Gyula: Más megoldás is elképzelhető?

ként került az egyes európai nyelvekbe, pl. az angolba, ott az ott található rengeteg szumir (magyar) szó, és az is érthetetlen, azaz magyarázatra vár, hogy a Tigris és Eufrátesz torkolatvidékén, mocsarak közt élő, számbelileg törpe nép szinte az egész világon szétterülhetett és létszámával sehogysem arányos befolyásra tett szert. Vajon nem egy másik tájról jövő magyar nyelvű nép dolgaival kell itt számolnunk? Szerintem túlzott dolog azt képzelni, hogy a szumir kutatás a magyar őstörténet egész területét fedi, és mindent a szumir kulcscsal kell és lehet magyaráznunk. Az igazság az, amit most már világosan ki kell mondanunk, hogy a magyar őstörténet képét kizárólag a mezopotámiai szumir tényezővel megszerkeszteni nem lehet, hacsak nem folyamodunk mi is egy egész sereg feltételezéshez ... Európa tájaira a keleti magyar nyelvű népek zöme nem Mezopotámiából, hanem a közelebb eső egyiptomi kultúrkörből érkezett... Ezek a Régi Kelet, nyugati feléből kiinduló és Európába dél felől behatoló magyar néprészek alkották a kontinens első állandó jelleggel letelepedett lakosságát, a magyar kultúra meghonosítóit, ők lettek Európa feltárói, az első hiteles európaiak. Hogy »-Európa« tisztán és kizárólag magyar nyelvű népek — régibb szóhasználattal élve: finnugor népek — alkotása, ezt az elsőrendű világ- történeti felismerést tőlünk függetlenül egy észt tudós is megtette.” Baráth Tibor itt Edgar V. Saks „Esto-Európa. Studies in Ur-Europe history, 1966 oímű munkáját idézi, amelyben a szerző azt a feltevést dolgozta ki, hogy az időszámításunk előtti I. évezred végéig egész Európa a finnugor népek uralma alatt állott. Meg kell jegyeznünk, hogy van egy magyar kutató is, a régi történeti iskola neveltje, Belitzky János, aki hasonló eredményekre jutott, de ő már magyar nyelvűnek véli Európa legrégibb földrajzi neveit is. (Itt egy pillanatra meg kell állanunk és Baráth professzor egyik későbbi mondatát idéznünk a finnugor rokonságról [i. m. 28]). „A finnugor alapozású történeti iskola kiindulópontját a nyugaton élő magyar tudósok közül soha senki kétségbe nem vonta ... Mert hogy az észt, finn és volgai ragozó nyelvek a magyar nyelv rokonai, ez tény, mi is állítjuk, csak éppen hozzátesszük, hogy ezek a nyelvek is valamilyen rokonai és leszármazói a Régi Keleten szerepelt magyar nyelvnek és magyar népnek.” Baráth Tibor úgy véli, hogy az első, még neolitkori magyar betelepedést követte egy másik, most már nem délről, hanem Kaspi-Oxus és Arai tó környékéről több hullámban: „A bejövő turáni népeket szkíta, hun és avar néven régóta ismeri a történettudomány . .. magyar voltukra mi jöttünk rá ..Kiderült tehát, hogy a mai magyar és magyar származású népek — magyarok, finnek, észtek és volgaiak — ezen a kontinensen minden más néphez képest „őslakók”. „Felismerve tehát a szumir—magyar nyelvrokonság mellett az annál sokkal fontosabb és átfogóbb egyiptomi—magyar rokonságot... kirajzolódott előttünk keleti kutatásaink betetőző eredménye: az összefüggő és hiteles új magyar őstörténet.” Baráth Tibor egy mellékmondatban kitér Csi- csáky elméletére is. Az elsüllyedt »Mu«-ról kirajzó magyar népről a következőt írja: „A történész egyelőre nem látja . .. hogy az említett földrajzi és geológiai adatok a magyar nyelvű népek őstörténete elé volnának illeszthetők.”

Baráth Tibor könyvében töméntelen egyiptomi hieroglif szöveg magyar nyelvű olvasatát terjeszti elő. Ezekhez nem szólunk hozzá — mivel nem ismerjük a régi egyiptomi nyelvet — csak azt jegyezzük meg, hogy idehaza Patakv László mérnök, szenvedélyes rovásíráskutató, már több mint két évtizede állítja, hogy a hieroglifákat a székely rovásírás segítségével el lehet olvasni. Mindezekhez talán annyit megjegyezhetünk, hogy Baráth Tibor gondolatai az egyiptológus szakirodalomba nem tudtak behatolni, nem vesznek róluk tudomást! Megvitatásuk elmaradása nyomán a kérdőjelek egyre erősebben vetődnek fel.

282