Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 4. szám - TANULMÁNY - László Gyula: Más megoldás is elképzelhető?

rályi papi család ág álhoz tartozók a kara magyák pedig keleti irányba indultak ..Így népesítették be a ,naga-magyák Burmát, Előindiát és ők lettek a Két- folyamköz sumírjai és akkádjai, majd tovább Egyiptom felé rajzottak ki, s megalapították a későbbi Felső-Egyiptomoit.

Nos a quiché-magyák Japán felé tartottak, utódaik az ainuk és a japánok. Egy másik águk Közép- és Észak-Amerikába vette útját, belőlük lettek az inkák. A magyák rangban első ága, a kara magyák, már a mi „nemzetcsaládunk ága”. Közép- és Dél-Amerikában még a hegyek felemelkedése előtt gyarmati birodalmat alkottak. Innen Keletnek tartva jutottak el az Atlantiszra, amely 7274-ben ugyancsak elsüllyedt. Innen pedig a Gibraltári szoroson át a Földközi tengerre jutottak, előbb a mai spanyol félszigeten kötöttek ki, majd — Cserép professzor szerint — az egész ó-Európát benépesítették (thrákok, etruszkok, arménok, pártusok, szarmaták, föníciaiak, makedónok származtak belőlük, és még megszámlálhatatlan ókori nép). Egyik ágából lettek a hunok, kuturgdrok, uturgurok, sabirok, onogurok, hungarok stb. stb. ugyancsak számolhatatlan rokonnép. Egyes csoportjai Észak-Afrikába is áthúzódtak és ott hatalmas városokat építettek. „A magyar tehát eredetileg magya honit, magya honból valót, azaz mai nyelj árasunkkal is teljesen megegyezően magyart jelenített.” (53.) Elődeink lettek volna a hetiák, a hyksoszok, szkiták stb. stb. Végül is a Kárpát- medencébe telepedtek már mint magyarok. Összegezve:

„A Csendes Óceánból, egy elsüllyedt világrészről indultam ki őseinkkel az Őshazából — írja a szerző a 75. oldalon — az Anyaországból, Műdből, hogy Amerikán, Atlantiszon, Dél-Európán, és Észak-Afrikán, Kis- és Nagy-Ázsián át bemutassam azt az utat és térséget, amelynek legkeletibb pontja egészen Ázsia keleti partjáig vezetett, s amely térséget egykor nemzeti családink magáénak mondhatott.”

Csicsáky-Churohward féle elméletének utórezgése is van. Az utóbbi időben több füzetet kaptam Hawaiból a szerző Vámos Tóth László Bátor azt igyekszik ezekben bizonyítani, hogy Polinézia szigetvilágának, nemkülönben az egész Földkerekségnek földrajzi nevei nagyrészt magyarok, és hogy „ezerszer is magyar a legősibb nyelv”. Közben többször is hivatkozik a ,,Mu”-ra, nyilván tehát az ott felvetett ötleteket fűzi tovább. Ezer magyar földrajzi nevet „tett közzé egyik legutóbbi kiadványában (Póhamara, 1976 Ős-Mu-Hawáj, a szerző kiadása), méghozzá a következő „tíz turáni területegység”-ből: Öeeánia (253 név); Ind-Azsia (162 név); Kus-Afrika (147 név); Sumiria (138 név); Türk-Ázsia (93 név); Maja-föld (58 név); Balkán (94 név); Napkelet (46 név); Atlantia (46 név); Finn- Ugor föld (23 név). Sajátos áthallás van itt — nyilván egymásról nem tudva, Kemény Ferenc kísérletével, aki Eurázsia minden nyelvét az ősi alapnyelvnek, a magyarnak származékaként magyarázza.

Földrészeket átfogó őstörténet bontakozik ki Beldtzky János munkáiból is. Ő az uráli, a török, a sémi és az indogermán nyelvcsaládok népeinek — a „fehér emberek’-nek — legősibb közös őshazáját Afrikában, a Szaharában véli megtalálni, ahol az eurázsiai jégkorszakok idején mérsékelt éghajlat uralkodott. Gondolatmenetét saját összefoglalásában idézem. „Az ősi nyelv felbomlását a hordák kirajzása idézte elő. Így jöttek létre a lassabban mozgó, központban maradó hordák körében a szókincsileg sokban hasonlító flexáló és a peremen levő, gyorsabban mozgóknál a szókincsileg kevésbé hasonló agglutináló nyelvek alapelemei.

Az eljegesedés és a jégtakaró visszahúzódása egymást váltó időszakaiban — elsőként az ágglutinálók, később a flexálók csoportjai, s ezek a sémik részbeni hátrahagyásával — három-négy hullámban kerültek át Eurázsiába a gibraltári,

278