Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 4. szám - Szokolay Zoltán: Vonaton, Valakik asztalára (versek)
SZOKOLAY ZOLTÁN Vonaton csikk égeti ujja hegyét az öreg elrejti kezét ultimé jaj ultimé megtisztulnánk hull a hó ha meghalnánk feltámadnánk üveg mögött szalad hazánk ki elől jaj ki elől villanypózna is ledől künn a világ omlik reszket intsünk a kék baktereknek szívünk száll le senki más nyílegyenes sín a gyász Valakik asztalára ünnepre veretik a dobokat szakadatlan a holtak feje is belefájdul hiába nyeldesik a port félnek a holtak tán épp enfiuk fölfeszített bőre dübögi idegenek diadalát ünnepre veretik a dobokat szakadatlan ideje öltöznöm koromfeketébe lobogó fáklyáját minden házra föltűzte már Néró 265
/
