Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 4. szám - Weöres Sándor: Sok tünemény (vers) - Tandori Dezső: Camille Pissarro: A Place du Theatre Francais napfényben, 1898 (vers)

és kelők e téren valóban, ott vegyül ez jelzés-szerű meglétükben, s Henri Michaux majd róluk mintázza a mahák, a mahahaborohohű mahaholnapi anyagát, lesz ez-az üszke-fekete, meg-másnak lóg majd a bele.

Aki éles metszéssel óhajtja a képet, itt egyszerűen abbahagyhatja az olvasást, míg én magamnak tovább !-ot intek, mert én csak egy derűsen fénylő képet, egy Pissarrót nézegetek, s ha láttató, van ott még néhány háztető

is, meg fa is, szem ki ne hagyja! Ugye, az ilyen: tipikus világ-látó-hiba. A nagyja mögöttünk már, és ugyebár lehet, nem nyár, de pár mínusz fok szigorgat ott, és a jár- -kelők, kik hol vannak azóta, burkolva ez-az trikolórba,

mondom, a sokaság tere,

melyre szemem most visszatér,

és impressziója üde,

szabad rímet ad itt: Camille úr,

ugye, te se tudtad, miért,

hogy a fény néha összebolydul:

de ilyen szó nincs is, tehát

— hogy más nincset — nézzük a mát.