Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 4. szám - Reismann János: Nyugtalan évek (emlékirat)

pen csak az ágynak volt hely. Ezen hevert a csaholó kutya, a lány és egy fiatal férfi — nem hálóingben, minthogy még kora délután volt. Suzanne nagyon szívélyesen fogadott, igyekezett elhallgattatni a kutyust, és bemutatta az „unokafivérét”. Eljött a próbafelvételre, nem voltak aggályai, nagyvonalúan feltárta az idomait.

Egy és más nehézségek legyőzése után végül is összeállt a kis karaván. Su- sanne-on kívül egy orosz táncosnő vett benne részt, a tizenhétéves Mado, akinek nagyon fiatalos és korántsem prűd anyja, egy tiszt özvegye, szent fogadalmat tétetett velem, hogy a lányával semmi illetlenség sem történik, valamint a bűbájos amerikanizált román-francia Vivian, a bősz O’Neil-nek, a fényképésznek a barátnője. Vivian azért jött velünk, mert éppen összeveszett a barátjával, és pénzre volt szüksége.

Egy Deauville melletti kis fürdőhelyre utaztunk, Villers-sur-Merbe; szép fekvésével és sziklafalaival változatos háttérrel szolgált.

A dán kölcsönadta nekem a Contessa-Netteljét, egy helybeli fotográfus pedig megengedte, hogy esténkint az ő sötétkamrájában hívjam elő a felvételeimet.

Mikor a villers-i hátteret már kimerítettük, tevékenységünk színterét Deauville-nbe tettük át, és ez lett a vesztünk. Békésen igyekeztünk a strandra, fényképezés céljából, hirtelen megállt mellettünk egy autó, kiugrott belőle O’Neil, kapásból kimért két hatalmas pofont Viviannak, majd berángatta őt a kocsijába és elszáguldott. Tisztes távolból szemléltem ezt a zord jelenetet. — Bár Vivian volt messze a legjobb modellünk —, nem óhajtottam beavatkozni két okból: először is ezt kettejük magánügyének kellett tekintenem, másodszor pedig azért nem, mert O’Neil legalább három súlycsoporttal fölöttem való fényképész-fickó volt.

Munka végeztével fölöttébb megsűrűsödött öntudattal tértem vissza kedves Montpamasse-omra, és úgy véltem, nogy az élet határozottan kitűnő dolog. Példátlan büszkeséggel mutogattam fűnek-fának lényegesen megszaporodott „ösz- szes műveim”-et. Elutaztam Svájcba, majd — már mint „önálló ember” — meglátogattam a szüléimét.

Rosenberg et Herz urak azonban, a Forma fürdőruha és melltartó-cég tulajdonosai azonnali hatállyal felmondták kapcsolataikat Errell-lel. E hirtelen szakítás oka — mint azt Errell éveikkel későlbb nem győzte hangoztatni — egyes- egyedül az én fotó-sorozatom volt.

236