Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - MŰVÉSZET - Tőkei Ferenc: "tiszta szép emberség" Orosz János képei a Műcsarnokban
TÖKEI FERENC „tiszta, szép emberség” OROSZ JÁNOS KÉPEI A MŰCSARNOKBAN* Amikor Orosz János 1977-ben arra kért, nyitnám meg kecskeméti kiállítását, nagyon meglepett vele, hiszen még sohasem kontárkodtam bele műkritikusak dolgába. Kérését akkor elhárítottam, mert — bevallom — akkor még kevés művét ismertem, azt sem eléggé. Orosz János azonban megígértette velem, hogy ha festészetével megismerkedem és megbarátkozom, mondok majd róla néhány szót fővárosi, gyűjteményes kiállításán. Ragaszkodása jól esett, hiszen nem magyarázhattam mással, mint hogy ismeri nézeteimet a világról, szocializmusról és művészetről, s úgy véli, megértem majd törekvéseit. Azóta, eddig a percig is, barátkozom a művészetével, s amikor a régi felkérésnek próbálok eleget tenni, azonnal meg kell mondanom, most látom csak, mennyire megtisztelt vele. Mert Orosz János művészete újabb csattanós bizonyítéka annak, hogy a magyar festészet realista hagyományai folytathatók, hogy mai festészetünk nem az „izmusok” útján lehet igazán korszerűvé, hanem azáltal, hogy művészeink a jelen drámáját a jövőre figyelő szemmel és akarattal, az emberiség szocialista jövőjének szempontjából tekintik és élik át. Ezért van, hogy Orosz János művészete semmiféle „izmus”-ba nem sorolható; sokféle stílust vagy inkább technikát próbáló festészete még a szürrealizmussal sincs benső rokonságban. Realista festészet ez a javából; a naturális látványtól elrugaszkodó formái mindig tartalmasak: szatíra és ítélet, fájdalom és humor szól belőlük. Orosz János képi világára senki sem mondhatja — sem vádként, sem kéretlen mentségül —, hogy az a festő lelki életének vetülete, „ő így látja a világot”, nem, mert ennek a festészetnek semmi köze a lírához. Ugyanígy nem lehet sem vád, sem mentség, hogy dekoratív lenne, hiszen nem az. Orosz képeire — mint legjobb kortársaiéra — azért kell odafigyelni, mert kérlelhetetlen esztétikai törvények működése bizonyítja bennük és általuk, hogy a világ olyan, amilyennek ábrázolja. Milyen hát? Eltorzult, fejetlen, alaktalan groteszk? Van benne ilyesmi is bőven. Mégis, Orosz egész művészetének alapvető és meghatározó tartalma egy életerős, minden ron• Elhangzott a kiállítás megnyitóján. 209 művészet
