Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 3. szám - SZOCIOGRÁFIA - Thiery Árpád: Üvegkalitka

barátok! És a jóbarátság első törvénye: sohasem hizelegni egymásnak! Sohase szépe- legni! Gátlás nélkül kimondani egymásnak a legkeményebb igazságot is! De csak azt, amit aztán igazságnak is érzünk! A jó szanitéc a kelésnek bicskával megy neki... A hazai és külföldi lapokat, könyveket, rádiókat, tévéket figyelve és összevetve meg­lepődve látjuk, hogy a deista és ateista világnézetek emberszolgálata teljesen azonos alapelveken nyugszik, és emberszolgálati célkitűzéseik azonosak. Csak a kiviteli esz­közök birtoklásában különböznek. Ott, ahol a kommunizmus hatalomnélküli kisebb­ség és legális szervezete és szabad sajtója nincsen: bátran egy zászló alá állhatnak és együtt alkothatnak emberszolgálati frontot. Ott, ahol a deistáknak nincsen se szabad sajtójuk, se független akciókifejtési lehetőségük, még így is tagadhatatlan er­kölcsi súllyal dolgoznak, ami előtt nem lehet szemet hunynunk, ha nem akarjuk ma­gunkat ámítani. Ugyancsak meglepődve tapasztaljuk, hogy másutt is, nálunk is a deista és marxista polgárok a társadalom, a munkásközösség, a közrend, a békesség, a munkateljesítmény és a vállalások, a hazaszolgálat és az emberszolgálat terén tö­kéletesen összehangoltan és összetartóan megférnek egymással, és megállják a he­lyüket. Semmi hiba és fennakadás az együtt- és összedolgozásban, a kötelességek teljesítésében, a közjó szolgálatában és a béke védelmében. És nagy hiba volna az ellentábor közösségi értékeit és munkateljesítményét nem értékelni és figyelmen kí­vül hagyni. Meglepetve látjuk, hogy a kormányunk egyre szorosabbra fűzi a deisták­kal az együttmunkálkodás és a közös helytállás kötelékeit. És mi is, sokan mások is, nagy megütközéssel olvastuk a minapokban Elvtársnak ezt az állami jóviszonyt és együttműködést megzavaró és az állammal kötött megállapodásokat tekintetbe nem vevő és a polgárok jóviszonyát erősen megbillentő hírlapi kirohanását, és olyan kité­telek nyílt sajtócsatára felhasználását, hogy — a léleknek szóló figyelmeztetés ha­zánkban nem követhető módszer. Tehát alkotmányellenes, tehát tilos, tehát bűnös, tehát üldözendő???! Marxista harcos szögezte le: mire való az ilyen elködösítés? Mit használ? Nem tekintve, hogy mit rombol a jó viszonyban. Piros nadrág?!...” A pap nyitott ajtót. Kis időre megálltunk a virág szagú, üvegezett verandán. Az asztalon és egy lefordított ládán a tegnapi viharban levert almák aszalódtak. A pap megigazított néhány almát, majd bevezetett a dolgozószobába, melynek hűvösségét, nyirkosságát a vastag szőnyegek se tudták ellensúlyozni. Míg töprengtem: hogyan szólítsam meg, hogyan vezessen be jövetelem célját, már ebben érvényre juttatva fölényemet, szembe fordult velem és megelőzött. — Egy marxista és egy katolikus pap — mondta gúny nélkül. Inkább kissé cso­dálkozva. Rossz érzés fogott el. Nemcsak én nyomoztam utána, gondoltam. — Ráadásul napra egyidősek. — Ez a véletlen műve. — Az viszont nem, hogy én marxista vagyok — vágtam vissza élesen s eléggé ostobán. Kikerülték a szavaim. — Italt? — nyúlt a redőnyös íróasztal fiókjába. — Talán egy kevés pálinkát. — Nekem sajnos, az esti étkezés óta gyomorrontásom van. — Arra pálinka kell. Elmosolyodott. — Ittam már. Míg töltött, az egyházi szertartások — hálaadó misék, esküvők temetések — be­keretezett ártáblázatát tanulmányoztam. Nem kerülte el a figyelmét. — Az egyház tisztában van a számok szerepével — nyújtotta az asztal fölött a poharamat, majd magának is töltött. — Azt is tudja, hogy mennyi a világ évi cement- és acéltermelése. Azt is, hogy a radioaktív szén felezési ideje ötezer év. Az egyház is tudja, hogy az uránatom magja kilencvenkét protonból és száznegyvenhat neut­ronból áll, és a legközelebbi csillag négy egész tizenöt század fényévre van. Azaz 201

Next

/
Thumbnails
Contents