Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Apáti Miklós: Mesélek, Ütnek (versek)
Ütnek Befeketít ennyi szelíd jövőtudat kedves, már-már gazembereznek barátaim, azok, kik tudják: ki vagy, láttak, szerettek téged, engem. Olyan vesszőfutás ez, ahol bajtársaink kötelességből sújtanak, reped a mennybolt fölöttünk, ütnek! De sírni nem szabad. Érthető ez, hiszen ők a szánni valók. Ők jövőtlenek. ők haragszanak meg, ha szólok, ha nem. Majd minden egyszerűbb lesz, ha ők is nap-nap látják szerelmünk, ha látják: nem fogy emberi indulatunk, ha virágillatod szállong majd reájuk is. Boldogok lesznek talán majd ők is, — most száraz szívük. Nem vétkesek, csak ütnek, csak fáj nagyon. NAGYGYŰLÉS A NEMZETI TANÁCS MEGALAKULÁSAKOR KŐSZEGEN 185
/
