Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Csoóri Sándor: Szembesülés, A tegnapiak, Csendélet, Lámpák és öklök elé, Körbe-körbe (versek)
Lámpák és öklök elé Hogy mit kell nekünk még elviselnünk, a kiéhezett jósok sem tudják. Lehet, hogy egy napon már senki se marad a közelünkben, csak a bőröndjeink, csak a hajszálaink, csak bevetetlen ágyunk a napsütésben. A könyveink nagyon okosak lesznek, mint a sértetlenül kihantolt sírleletek. írva áll bennük a jóváhagy atlan élet eposza, a pünkösdi seregszemlék napiparancsa vérbetűkkel, az esők verse, az emberárulás verse, a versben megromlott világ verse, de mindez oly túlvilágian messzi lesz már, mintha egy hangyát néznénk a szakadékban. Lehet, hogy nyár lesz, lehet, hogy dohánysárga ősz, gesztenye kopog a padra s a szomszéd falak mögül egy régi háború zokog föl női hangon, gazdátlanul maradt tányérok fölött s egyszerre, mint a fantom-fájdalom, sajogni kezd az életünk hiánya, a szerelem, mint a lefűrészelt jobb láb s már egy kihallgatásra is elbotorkálnánk inkább, lámpák és öklök elé, csakhogy valami más történ jen. Körbe-körbe Micsoda bőség a szavakban, barátaim! Micsoda hang-köpenyek suhogása fülközeiben és végnélküli ordítozás a városokból! Rádiózajban alszom el, rádiózajban ébredek. Már a falakból s a csillagokból is beszéd hallik, már a vadkörte közepéből is szónokok morognak fanyar hangon: megadjuk, visszavesszük, eltöröljük! S maholnap megtanulnak fecsegni a fák s a hangtalan csigabigák is, akár a kisebesedő szájú papagályok. Papírrá változnak az erdők és beszél a papír! Beszél, beszél s mi másról, mint az erdőkről, melyek papírrá kárhoznak észrevétlen. És jár körbe-körbe a végtelen mondat, keresi önmaga végét, de nem találja. 183
