Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 12. szám - SZEMLE - Bakonyi István: "... a mi szerelmünk nem egyénre ható volt..." Pünkösti Árpád: Im, béjöttünk nagy örömmel

Ács Margit nem tartozik az új formákat teremtők táborába. A hagyományos eszköztárból vette két „tükörfiguráját” is, Joant és Harryt, a motiválást és a beavatást egyaránt segítő két idegent. Az örökösen függő Laurát ügyesen szembesíti a szabadon utazgató, de előítéleteitől végletesen megbéklyózott amerikai diáklánnyal. Hasonló, de más felismerést sugalló szándékkal kapcsolja Ács Harryt is a magyar trió velencei napjaiba. Harry Ambrus „párja”. Hasonlítanak lázadó hajlamukban, bölcsész voltukban, világpolgári ambícióikban, a jelenségek dialektikus érzékelésében és hitetlenségükben, de különböznek lehetőségeibban és mindabban, ami ebből gondolkodás- módban, magatartásban, élet- és sorsszemléletben lecsapódhat. E megoldás nem volt rossz választás: szituációból fakadt és hiteles. (Minden előkészítést nélkülöző, már- már romantikus véletlen volt viszont Harry váratlan rosszulléte, pusztán azért, hogy alkalom adódjék Károly megbízhatatlanságának demonstrálására is.)

Mi lehet mindezek után végső összegzésünk? Jó megfigyelésekből Ács Margit képes valósághű részleteket megragadni, de nincs a konkrét élményen túlmutató mondanivalója, s egyelőre hiányzik művészetéből az átütő erő is.

(Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979.)

SZÁNTÓ ÁGNES

„...a mi szerelmünk nem egyénre ható volt.”

PÜNKÖSTI ÁRPÁD: IM, BEJÖTTÜNK NAGY ÖRÖMMEL

Pünkösti Árpád neve nem ismeretlen előttünk. Az Űj Tükörben és más lapokban olvasható riportjai vagy éppen a tv-ben látott Ellentétek című dokumentum játéka méltán váltottak ki elismerést. Olyan író és riporter, aki a leggyakrabban „darázsfészekbe” nyúl, tabutémákat tár elénk, csiklandós ügyek után nyomoz. Teszi ezt úgy, hogy nem csupán a szenzáció szagát érezzük; mint a szociográfiával határos eljárások legjobb képviselői, ő is a valóság föltérképezését vállalja s a megoldás útjait keresi. Hatással van munkáira a jelenleg egyre nagyobb teret hódító mélyinterjú, mint a kiválasztott alany megismertetésének egyik jelentékeny módszere.

E tények jellemzik dokumentumregénye, az lm, bejöttünk nagy örömmel világát is. A mű korábrázolásának feszültsége emlékeztet Sánta Ferenc Húsz órájára. A mondatok egyszerűsége, szaggatottsága, az egyes szám első személyű elbeszélés drámaisága, a mélyinterjú elemeinek fölhasználása, a dokumentatív közlések elsőrendűsége ezt a „gyanút” táplálják. Igaz a fülszöveg állítása: „Elbeszélésének emberi és történelmi hitelét mindvégig megőrzött egyszerűsége, őszintesége és visszafojthatatlan igazságvágya adja meg.” Dobó Vincéné Kovács Veronika elnökasszony figurája színes, történetében több történelmi korszak heroizmusa és válsága összpontosul. A kisemmizettek világából följutni hirtelen kiemelkedéssel, majd az új világ áldásait-átkait átélni és közben folytonosan cselekedni — ez már önmagában csábító nyersanyag a valóságot olyan érzékenyen vizsgáló író-riporternek, mint Pünkösti Árpád. Az asszony meséjének segítségével olyan képet kapunk a személyi kultusz, a padláslesöprések és kuláklisták éveiről, ami manapság sem mindennapos még. Az elnökasszony több irányzat kereszttűzében cselekszik. Végrehajtó is, áldozat is. Áldozat azért, mert felelősségre vonják — többnyire jogtalanul —, de azért is — s ez az íróilag kiaknázhatóbb lehetőség —, mert személyisége, lelke sínyli meg leginkább a tragédiát. Jó ideig hite is élteti. Hite a vezetők nagyszerűségében, nemességében. „Rákosi elvtárs azért csinálja, hogy később jó legyen. Most kínlódás van, beszolgáltatás, nyomor is, de azt a tyúkot nem lehet megenni, amelyik holnap az aranytojást tojja!” Hitével kapcsolatban olvashatjuk később: „...Vincének öntudat1083