Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 12. szám - MŰVÉSZET - Várkonyi György: Éhesek télen. Egy Derkovits festmény elemzése

zével ( a csendőr-figurák esetében), él a képsík vertikális osztáséival, nemcsak a tematikus szembenállás tartalmi érzékeltetése céljából, hanem a kompozíció egészének expanzív feszültségét növelendő. így sűríti az atmoszférát, így kölcsönöz felfokozott sugárzó erőt a képnek. Felhasználja ugyanakkor a kép előterében elhelyezett konkrét, anyagi síkot, a portálüveg síkját a gondolati tartalom szolgálatában (a kenyér és a proletár elkülönítésére), felhasználja a néző felé a képtér megnyitáséra (az üvegnek a néző felőli oldalára festi az élelmiszereket, így jelzi, hogy az üvegtábla nemcsak egy mögöttes teret zár le, hanem határa egy másik térnek, a néző terének is, melyet az előtér tárgyainak megfestésével hangsúlyoz), s végül felhasználja a több egymás mögötti sík (proletárok, csendőrök síkja) közelítésére, fakturálds eszközökkel való homogén együvé szövésére. A megtört üveglap tükrözése a havas háttér ezüstös foltjaival együttrezgő textúrát alkot, összekap csői j a, közös síkhoz közelíti, rendezi a mozgásban, színben, tér mélységben olyannyira elkülönülő képelemeket, az érdekeikben is kibékíthetetlen figurákat, csoportokat. Ilyen ellentétek egysége adja a kép feszültségét, „kényes egyensúlyát”. Hasonló ellentét fedezhető fel abban a folyamatban is, amint a festőd kifejező eszközök, a színek, rajz, fakturális hatások mind összetettebbé, sokoldalúbbá válásával egyidejűleg egyszerűsödik, válik lakonikusabbá az előadásmód. Ezt természetesen a kompozíciós módszer tökéletesedése teszi lehetővé. A mérhetetlen indulatoktól táplált kdfejeaésvágy újabb és újabb festői eszközök 'kifejlesztéséhez vezet (fémszínek tiszta és kevert, „podntdilista” alkalmazása), s ezzel a halmozással a mind kristálytisztább gondolat, a szimbólumos, tömör beszéd tart egyensúlyt. A mondanivaló, a festői cél egyre világosabb;, kifejezése egyre egyetemesebb érvényű. E folyamatok termékei és állomásai az olyan összegző művek, mint az Éhesek télen. E festményen, mint láttuk, Derkovits nem megy el a végső redukcióig, még megőriz bizonyos epikus elemeket. Bírálata könyörtelen, de még megtartja a gyengéd, leíró részleteket is, nem áldozza fel a festői teljességet (benne a szépséget) a kegyetlen mondanivaló kedvéért. A proletárok csoportját egy tömbbe festi, mint családot, középpontban a gyermekkel, akit védőn körülfognak a felé forduló arcok, a köré fonódó kezek. E pár fős csoporttal — hasonlóképpen, mint Dési Huber törekedett ekkor a Tömeg című képén — a tömeg, az egység, az összeforottság szuggeszcióját is képes kelteni, úgy, hogy egyénített figuráit típusokká növeli, s az anya figuráját — nem méretekkel — monumentálissá emeli. A fejek és kezek egymásnak felelő egymást folytató változatos foltritmusa a legélénkebb, legmozgalmasabb részlete a kompozíciónak; ez oldja fel a lépést tartó, azonos mozdulaté csendőrök és a glédában álló joghurtos- ütegek sugallta monoton ritmust.

A fakturális hatásoknak a különböző mélységben elhelyezett síkok közelítésére való felhasználásiáról már szó esett ugyan, de fel kell tárnunk egy másfajta, szintén kompozíciós jelentőségét is e fogásoknak. Az üvegtábla bizonytalan felületi csillogásait, Homályait megjelenítő szaggatott, fehéres-ezüstös az ezüstös ecsetvonásokat különböző irányú ívelt nyalábokba rendezi Derkovits, s így nemcsak az ezüstös derengést biztosító apró fiémszín-kvantumokat szövi bele módszeresen az alapszínekbe, nemcsak az érzéfoletességet fokozza i(e vonások egyrészt az üvegfelületen jelentkező optikai és időjárási hatások, fénytörések és párosodások, jégvirágosodások, másrészt a háttér téli megvilágításának, a hideg fénypászmák bevetülésének, a szélfúvásnak, a szélhordta hópelyhek ferde pályáinak megjelenítése eszközéül szolgálnak), hanem e fénykötegek- kel újabb erővonalakat épít a kompozícióba. Ezeknek az erővonalaknak kiszámított kavargása szinte kozmikussá tágítva a kompozíció strukturális szövedékét, a kép dinamizmusát erősíti.

Egy kép kompozicionális megfontolásai — ha valóban tudatos kompozícióról van szó — szükségképpen kiterjednek a színek minőségére és csoportosítására, elosztására is. Derkovits téli képeiben köztudottan a hideg színek olyan spektrumát dolgozza ki, mely a festészet történetében példa nélkül való. E képének színhatását is a téli ezüstös szürkék, fehérek, kékek, zöldek árnyalataival gazdagított alaphangja határozza meg, melybe — a kép egyensúlyára, s az alaphangulat megőrzésére ügyelve beilleszt egy akkordot a visszafogott, bársonyos, meleg színeknek az okkertől a vöröses bamá1063