Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 12. szám - SZOCIOGRÁFIA - Pósfai János: Kétnyelvű Muravidék

A hivatalos program után elhangzott a szíves invitálás: odafönt a hegyen vár ránk a bogrács! Mi tagadás, a jó hazai gulyás paprikás, csípős illatát éreztük a szánkban. Beültünk az autókba barátunk intett, hogy maradjunk szorosan mögöttük, ők majd mutatják az utat. 'Hegyes hajtűkanyarokkal, szokatlan tempóban hagytuk magunk mögött az új lakótelep színes házait, s csakhamar fönt jártunk a tetők felett. A motorok (bőgtek, s a volánnál ülő fotós kollégám nem győzte kapkodni a fejét. „Nézd azt a gyönyörű nyiladékot!” „Figyeld azt a panorámát!” Micsoda képet készítek én innét!” Néha egy hajszálon múlott, hogy fönt nem akadtunk a kerítéseken. Szerencsére megérkeztünk és egy nagyobbacska pince előtt kikötöttünk.

Félkaréjban öleli a hegy a várost. Finom pára tárcol a szőlők kék sorain, a szabályos vonalakat csak dtt-ott töri meg egy-egy körte-, vagy diófa haragos zöldje. A pincék pirosak, szürkék, fehérek. A szemközti vonulaton kápolna, tornyán megcsillan a napsugár. Alattunk összeszűkül a város, Mifélén látszik egy keskeny patak, annál is messzebb erdővé sűrűsödik a síkság fűz és éger bozótja. A város fölött kék az ég.

Kék, mint Ivanecz Pista szeme. És csupa vidámság. Ahogy biztatja vendégeit, ahogy széles kairmozdulatokkal invitál bennünket a terített asztalhoz. A pincegarád melletti lépcsőn felözönlünk a félhomályos pinceszobába. A bútorokat és más alkalmatosságokat kihordták belőle, falhoz támasztva nyugszanak a heverők, a helyükön asztalok, azok köré seregük a nép. Vidámak és harsányak vagyunk, a találkozás izgalma fűszerezi a hangulatot. Magyar ruhás lány hordja a tüzes borokat. Ráfeledkezem. Szomszédom megbök, észreveszi talán, hogy nemcsak a magyaros ruha keltette fel az érdeklődésemet.

— Ilyenkor kijár a díszmagyar — mondja, magyarázza. — És ez nem csupán gesztus!

— Minden esetre jól öltöztet — hadarok valami ilyesmit és tüstént meg is bánom. A világért sem szeretném, ha félreértenének. Más, mélyebb itt a szavak értelme, mást jelent magyarnak lenni, mint mondjuk néhány kilométerrel arrébb, az országhatárainkon belül.

Kiforgathatnánk a 'történelem bugyrait, 'kiteregethetnénk egymás szennyesét, de vajon tehetünk-e egymásnak szemrehányást ? Ivanecz Pista, a pince gazdája bort önt, ez visszazökkent a vidám valóságba. Túl sokat nem is érdemes időznünk a múlt káros örökségénél. Sokkal több időt érdemel, hogy jobban megismerjük egymás jelenét, s az abból kisarjadó jövőt. Többet kell tudnunk a közös sorsról, amelynek igazi fordulóját valamennyiünk számára 1945 hozta ed. Mert szerencsére azt már tudjuk és értjük is, hogy a soviniszta, nacionalista politika egyaránt ártott népeinknek, akár szlovén, akár magyar nyelven fogalmazódott.

(Most, hogy e sorokat írom, újra, meg újra felidéződnek bennem a látogatás emlékképed. Mi akkor ott — szlovén barátainkkal együtt! — egy kicsit a magyarságot ünnepeltük. A piros kötényes, tafotás, magyarruhás kislány szimbolikusan azt az érzésünket fejezte ki, hogy nincs szégyenkezni valónk; szlovén 'barátaink is tisztélik bennünk a nemzeti érzést. Ittuk a lendvai hegy levét, s túlságosan is békésnek tűnt a napsütötte délután. E. Fehér Pálnak az Élet és Irodalomban azóta olvasott saraira hivatkozhattam volna: „Mert mire jó a béke, ha nem arra, hogy meggyógyítsa a nagy nemzeti gyomorfekélyeket, amelyeket kölcsönösen okoztunk egymásnak a múltban, s okozunk a jelenben is.”)

A házigazda biztatására iszogattuk a hegy levét és vártuk a bográcsot. Közben ismerkedtünk. Az asztal túlfelén a lendvai községi bíróság elnöke vitte a szót. Hol szlovénül, hol magyarul röppentek fel elmés megjegyzései. A bírósági tárgyalások is kétnyelvűek. Dr. Hajós Ferenc elmesélte, hogy valaki nemrégen azzal fellebbezte meg a bírói ítéletet, hogy azt a saját anyanyelvén nem ismertették vele. Igaza volt. Űjra tárgyalták az ügyét, de mivel a bíróság a saját anyanyelvén is bűnösnek találta, természetesen megbüntették.

Együtt voltunk a Szlovéniában élő magyarok legfőbb patronusaival, képviselőivel, Az az új értelmiség volt jelen, amely gyerekfejjel érte meg a felszabadulást, s amely évtizedekkel ezelőtt kemény küzdelmet indított a magyarság megmaradásáért a Muravidéken. És ebben testvérekre, barátokra leltek a szlovén és a jugoszláv nép veze1023