Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 12. szám - Bokkon Gábor: Versek Füst Milánnak (IV. (vers)
BOKKON GÁBOR Versek Füst Milánnak (IV.) S a szolgák itt állnak szívemnek támasztott dárdával és tudom megfürdetni bennem hegyét nem haboznak Koponyám két szemgödrében hamarosan homokkereket forgat a szél Mégis csillagtestű Mii én oda nem adlak hogy rettentő szokás szerint ma több száz férfi lelje benned fetrengő kedvét — döglégy-kezű bikafejű hímek felsebzik világszép holdfényragyogású melled és combodat hol csókoltalak kiszáradt szájjal — szirombőröd hol legérzékenyebb S végül ha elfáradt gyalázó kedvük torkodba verik rövid tőrük és odébb rúgnak mint eltaposott békát Gyere velem hát csillagtestű Mii Én nekik át nem adlak! Hallod a lármát? Már kezdődik az ünnep és mozdul szolgák dárda-keze Gyere hát velem halálom erdejébe ott álmaink lomhaszámyú madarak röptűk mégis a végtelenbe ér fel Hol csak egymást látjuk — meztelen tested világít éjjel az állatoknak és szarvasok agancsa sebzi égre a hajnalt 1020
