Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 12. szám - Gyurkovics Tibor: Ősz, Anyám lakása (versek)
GYURKOVICS TIBOR Ősz ősz van, ősznek kell lenni. A baldaehinos ágyakon — jaj, nincsenek is baldaehinos ágyak! — selyemhálóinges vagy áttetsző krisztinába bujtatott lányok hevernek elalélt lábakkal. Ilyenkor kivégzik az aradi vértanúkat — jaj, nincs is Arad! — a lejtőn drótsövények futnak haza, haza — jaj, nincs is haza! — csak egy kis ősz van, zacskóban árulják a piros-fehér-zöld színű fejtettbabot. Zsidókat visznek el. — Jaj, nincsenek is zsidók! — szőrős mellükre sárga csillagot tűznek a puszta bőrbe, vagonheringekként zuhannak ki a meztelen peronra, ha meghaltak. Ilyenkor születtek a lányaim babaarccal, fekete üstökkel, kapálózva, Apám — jaj, nincs is apám, meghalt! — széles mosollyal tapsikolt nekik, míg megdermedt — október huszonnyolcadikén — a koporsóban. Isten, aki megteremtette a világot — jaj, nincs is Isten, azt mondják, nem lehet! — végignézett könyörületesen a világon s leküldte egyfiát, a Szűzben már nagyon érett a fiú, hogy szalma közé a jászolba kiejtse. 1009
