Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 12. szám - Dobai Péter: Versek a Vitorlák emléke című ciklusból (Részletek)
DOBAI PÉTER RÉSZLETEK I. Joseph Mailord William Turner A Téméraire hadihajó utolsó útja a Temzén napnyugtakor Horizontra fekvő, világosvörös naptűz-színekben búcsúzik a tengerektől a roppant sorhajó. Mintha gótikus templom úszna a partok felé, a föld alá, már vontatókötélen, vitorlátlanul, formátlan, fekete gőzhajó mögött, így találkoznak, ilyen fényözönnel hanyatló térben az időben idegen korszakok — Zászlóshajót temetnek el, de a szertartásban egy új kor érce villan, és tengerre száll a fa után a vas, kísértő, kihívó alakban. II. Caspar David Friedrich 1. Kereszt a Balti parton Sivár, vörös, jégkori sziklán — tövében fekete horgonyvas markol a levegőbe — egykor északra ért magányos zarándok barna fakeresztje mered a kialvó, hamuszürke, áramtalan vizekre, balra két vitorla dől a mágneses végtelenbe, sorsuk egymáshoz nem közelít, felettük a Hold hajózik el, visszfényben a létező Kozmosszal és a létező Semmivel — 995 Versek a Vitorlák emléke című ciklusból
