Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 11. szám - MŰVÉSZET - Paolo Santarcangeli: Ország Lili

kívülről fázós, belülről izzó, szenvedélyes és szenvedő természete megkívánt. Igen, tudjuk: „Am Ende der Wege sind wir alle allein; wir sterben alle an Mangel an Liebe”. De ez is csak olcsó bölcsesség; mert olyan teremtő szellem még nem született, akire ez nem volna alkalmazható. Persze: butának áll a világ. Mondják az orvosok: ilyen és olyan betegség végzett vele, oly fiatalon. Igaz is, nem is: Micsoda, a szorongásnak milyen irtózata oltotta bele a betegség csíráját?

„Teli táskával” tűnt el ő is. Sötét képeiből az enyészet és az évezredek le- hellete száll felénk. Minden személyes kedvessége és nyíltszívűsége mellett, napos oldala aligha volt, a csöndes éj volt, valódi hazája. Borzasztóan félt: a macskáktól, az emberektől, kényszer(?)képzeleteitől. Ezzel kapcsolatban nem lehet és nem szabad elhallgatni zsidó — szívesebben mondanám „héber” — alkatát. Már fizikai megjelenése is tragikus volt. Hányszor, de hányszor említette, leveleiben és szóbelileg is, nyomasztó rettegését, félelmét, hogy valami ősi átok függ Damoklész-kardként fölötte. Szinte könyörgött, hogy ezt tagadjam, cáfoljam meg. Mily poklok ihlették? Részben tudni véljük.

De mily parancsolatok is! A betű vallásos tisztelete: ékírásos, héber, kopt, középkori görög szertartásos írások. Végnélküli sziklafolyosók követése. Egy összezúzott világ állandó újraépítési vázlata. Az áramkörök és útvesztők logikai és jó útra vezető rendszere. Fölöttük a hajnalonként bazaltból felzengő Maimon szobrának megnyugtató jelentése. Az ikonok tömjénszagú világa. Az időtlenség orgonahangja. A freskó és a véset nosztalgiája. A tojás elemi élet- szimbóluma. És a színek, a mindig sötét színék: mélyfhumusz-barna, haragoszöld, állott-vér-vörös, abszolút fekete. S a képeikhez mennyi drámai cím! „A megkövült panasz”, „Ima a halottakért”, „Kiáltás”, „Megtört fohász”.

Rengeteget tudott: de a kulturális-történelmi adatok elemévé váltak, azonosultak vele: lomkamra sosem lett belőlük.

Ország Lili képeiről más jobban fog szólni: én inkább az embert próbáltam maguk elé idézni. Kedves Lili, legyen békességed az árnyak között. Legyen immár erőd, akár a macskákat is megsimogatni. Ave atque vale!

970