Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 1. szám - TANULMÁNY - László Gyula: "De sacrae Coronae Regni Hungariae..."
Mikor történt mindez? December 14-én reggel indultunk Fort Knoxba, ahova dél körül érkeztünk meg. A kamra ünnepélyes felnyitására délután került sor. Jellemző és mulatságos volt, hogy az őrök nem tudták, mit őriznek, mert bár az egész kincstár a Pénzügyminisztérium fennhatósága alá tartozik, a 31-es kamra felett, ahol a jelvényeket őrizték a Külügyminisztérium diszponált. A munkát is ott végezték? Nem, hanem egy külön teremben. Mint tanú, hadd mondjam el, hogy helyi idő szerint 14 óra volt, amikor kiemeltük a koronát és kb. nyolc perc múlva ért véget a processzus, ekkor nyitottuk ki a palástnak a tokját. A korona, a jogar, az alma és a kard egy ládában volt? Igen, az eredeti ládában, amelyben elvitték. A koronának és az almának az eredeti bőrtokja viszont tönkrement az ismeretes Mattsee-i epizód alkalmával, amikor a nedves tóparti talajba elásták a jelvényeket. A felbontáskor ezek ideiglenes, bútorszövettel bevont furnirtokokban voltak, melyek helyett a szállításra két új bőrtok készült. Jelenleg is ebben vannak. Mennyi időt vett igénybe az átadás-átvétel? Két és fél napig dolgoztunk, megfeszítetten, sorra vettük a tárgyakat az ő jegyzékük alapján és kiegészítéseket javasoltunk, főleg finomabb részletezést ami — szerintem — mindkét félnek megnyugtatóbb. Jeleztünk minden kis hibát, elváltozást, ami a tárgyakon található. Ezek az elváltozások többnyire az 1938-as fényképeken is konstatálhatok. Az utolsó napon a két restaurátor elvégezte a szükséges kezeléseket (a két gyöngyszem és a csüngő visszahelyezéséi) némi tisztogatást, jegyzékben rögzítettük azt is, hogy mivel történt a kezelés. A tárgyak egyébként minden este lezárt ládákban kerültek vissza, a kamrába, ahonnan — immár végleg — idén, január 4-én emelték ki, amikor megtörtént a korona és a jelvények visszaszolgáltatása. Többször említette nyomatékosan, hogy minden további kutatómunka kiindulópontja az eldöntendő kérdések pontos körülhatárolása, feltevése. Engedje meg, hogy megkérdezzük, hogy az elkövetkező kutatásai során milyen kérdéseket tenne fel önmagának?Milyen tervei vannak? összességében kíván-e foglalkozni a koronázási jelvényekkel, vagy valamilyen sorrendben? Tekintve, hogy a koronázási jelvények csoportja mint együttes, nagyjában-egészében már a középkorban összeállt, én az együttessel kívánok foglalkozni mindenekelőtt, úgy próbálom feltenni magamnak a kérdést, hogy ez az egész, mely nyilvánvalóan több, mint az egyes tárgyak összessége, hogyan alakult zárt együttessé. Másrészt együttes voltuktól függetlenül is nagyon széles látószögből kell ezekhez a tárgyakhoz közelíteni, beágyazva egyrészt a magyar, másrészt az európai ötvösség- illetve textiltörténet kereteibe és mindehhez művelődéstörténeti szempontokat is figyelembe véve, megpróbálni kideríteni, hogy minő okok válthatták ki egyes tárgyak beillesztését a jelvényegyüttesbe. Mert azt például biztosan lehet tudni a koronáról, hogy két részből illesztették össze. De, hogy ez miért történt, arra már többféle meggondolást lehet felsorakoztatni. Kérdés például, hogy a formát kívánták-e megváltoztam, vagy valamilyen ok miatt, — mert ennek is megvan a lehetősége — bele kellett építeni a felső részt az alsóba. Ha ezt a kérdést el akarjuk dönteni, sokféle művelődéstörténeti, eszmetörténeti, jelvénytörténeti, sőt valószínűleg politikai-történeti meggondolást kell egyidejűleg szem előtt tartani. Arról nem is beszélve, hogy sorra kell venni minden eddig felmerült nézetet és ezeket szembesíteni az új vizsgálatok tanulságaival. Ennek a szembesítésnek a nyomán dönthető el, mi az, ami reálisan merült fel, mi az, ami 77
