Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 1. szám - TANULMÁNY - Oltyán Béla: A lírikus Déry ars-poetikája
szonylatainak, személyes kapcsolatainak önéletrajzi jellegű élményfedezete izzik fel, vagy melyekben a tárgyszerű, objektív látást pusztáin a hagyományos metafora-bokrokkal felgyújtó módszer érvényesül (Barátom nálam aludt; Feleségem; Nő a Kürtnerstrassén). Déry maga úgy látja, hogy egy-egy verse Kassák „dadaista humorának az ihletében született” (ítélet nincs. Bp. 1969. 568. 1.), s ez kétségtelenül igaz, de inkább az 1926—27-beli „üvegfejű borbély” ciklusra érvényes. 1922-ben a meghatározó expresszionista-futurista jellegen kívül a dadaizmusnak inkább a szürrealizmusba hajló elemei érvényesülnek. Olyan itípusú asszociációi, melyek kapcsán pl. Illyés Gyula éppen Tristan Tzara igazi, de sokszor tudatosan rejtett költői vénáját bizonyítja. (írók írókról. Bp. 1970. 560—561. 1.) Az 1923-ban publikált Tzara vers esetlen dadogás helyett finom, sejtelmes hangulatával tűnik ki. Megtérnek a halászok a vizek csillagaival kenyeret nyújtanak az éhezőknek nyakláncot a vakok nyakába ezen az órán még akár a rézmetszeteken olyan borús az idő a királyok kimennek a parkba a szolgák a vadászkutyákat fürdetik kesztyűt húz a fény ... — gyerünk fogjunk szentjánosbogarat zárjuk dobozba őket — gyerünk le a patakhoz csináljunk korsót égetett agyagból -- gyerünk boldog ölelkezésre a forráshoz gyerünk . . . Törés csak a miniatűr s összefüggő képegységek között nyílik, s önmagukban létező, s „értelmes” dolgok kerülnek váratlan összefüggésbe. A hasonló típusnál Déry egy-egy verse annyival „dadaistább”, hogy az önmagukban létező, reális dolgok laza, s „irreális” kapcsolású rendszerébe egy- egy fogalmi jelentésében érthető, de természete szerint fantasztikus történésű (s mint példánkban tapasztalható) felgyorsult időritmusú képegységeket illeszt: Saint Tropezben kiszálltam a tenger sósán úszott a levegőben, alulról sütött rá a nap. Olyan szép volt az idő, hogy még a nyulak sem féltek az emberektől s az öregurak énekeltek, a dróttalan távírók piros szavakat küldtek a felhők alatt, virágok kinyíltak, becsukódtak, újra kinyíltak, friss csecsemők ültek a forró homokban és gyorsan nőttek a fényben — Az ámokfutó Más verseiben (pl. a Koldus befejező részében) a „dadaista szürrealizmus” egy elégikusabb változata jelenik meg. Kérdés: a meditáló szomorúságba hajló halk szürrealizmus hogyan jelenhet meg a dinamikus expresszionizmus szomszédságában? 55
